Mi lenne, ha beleláthatnál mások fejébe? Ha pontosan tudnák, hogy mit gondol a másik, valószínűleg olyan dolgokra is fény derülhetne, amit nem is gondolnánk...

Fülszöveg:

Kivételes alkalom, ám messze nem példátlan. Összejön egy család, a rokonság apraja-nagyja, hogy együtt köszöntsék fel a Nagypapát a nyolcvanötödik születésnapján. De mi történik akkor, ha egy asztalhoz ültetünk két kamaszt, egy tökéletességre görcsösen törekvő édesanyát, egy kissé bohém művész házaspárt meg egy sikeres szoftverfejlesztőt? És még sok más, egymáshoz alig-alig passzoló rokont. Ilyen színes kavalkád e jubileumi vendégsereg. Csoda-e, ha ez az egyszerű együttlétnek induló, születésnapi köszöntő sorsfordítóvá válik többük életében? Pedig igazából nem is történik semmi különös. Vagy mégis?

A könyv címe rendkívül találó a szerintem megcélzott célcsoport számára is, hiszen Hidasi Judit Egy nap a parton könyve egy tökéletes strandolvasmány. 

 Vártam már ezt a könyvet, mivel olvastam R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona című könyvét, ami ennek a könyvnek az előzménye. Az a rész nagyon tetszett nekem. De a folytatással kapcsolatban kicsi kétes érzéseim vannak...

Régi értékek alapján nőttem fel, éppen ezért elég távol áll tőlem a válás gondolata. Viszont azt sem látom jó megoldásnak, hogy csak azért éljek együtt valakivel, mert az megszokott, kényelmes és egyszerű. Régebben nem így gondoltam, de ha valami nem tesz boldoggá, azon változtatni kell, vagy abba kell hagyni. De persze azt is tudom, hogy mint mindenért, egy jól működő kapcsolatért is folyamatosan tenni kell. Hogy ebben a könyvben is jól működik a házasság? Hát...

Szeretem a jó sorozatokat. De a legtöbb sorozatot egyszer megnézem, hagy bennem valamilyen érzést, aztán nagyjából el is felejthetem. A Jóbarátok az teljesen más. Az életem legtöbb szakaszában ott volt nekem. Végig néztem a sorozatot az első nagy szakításnál, aztán egyszer, amikor a munkahelyemet vesztettem el. Az első terhességemnél, majd a másodiknál is. És ezen kívül még számtalan alkalommal, amikor a tévében adták, és hát valamelyik csatornán mindig ment. Szóval számtalanszor láttam már a legtöbb részt, de egyszerűen nem tudom megunni. Éppen ezért, amikor láttam, hogy egy könyv fog megjelenni róla, egyből úgy éreztem, hogy nekem az biztosan kell.

Megtisztelő és igazán nemes feladat a megjelenés előtt elolvasni egy könyvet, hogy aztán leírjam róla a véleményem. De azt hiszem, erre a könyvre enélkül a lehetőség nélkül is kíváncsi lettem volna. Július 27-én jelenik meg Holly Miller - Álmomban már szerettelek című könyve.

Borsa Brown neve nekem egyértelműen a jó könyv záloga. A szárd szikla egy igazi könnyed, nyári olvasmány mellett, egy érzékletes tájleírás is, ami alapján nem hiszem, hogy van olyan ember, aki ne írná fel a szardíniai nyaralást a bakancslistájára

Ha történelmi témájú könyvet kell választanom, akkor egyértelműen a második világháború az, amiről a legszívesebben olvasok. Mindig nagyon megviselnek az ilyen könyvek, de valahogy mégis érdekel ez a korszak. 

Most két olyan könyvet szeretnék ajánlani, amik igen hasonlóak, hiszen mindkettőben egy-egy olyan férfi áll a középpontban, aki túlélte a koncentrációs táborokat.  Az egyik könyv Alan Gratz: A végső megoldás: a remény, a másik Eddy De Wind: Auschwitz, végállomás.

Szerintem senkinek nem kell bemutatni a dr. Csernus Imrét. Ő a nagy megmondó, aki nem fél, nem kertel, csak a szemedbe vágja az őszinte véleményét. Én még nem olvastam tőle semmi, sőt őszintén előadásán sem voltam, éppen ezért már nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon milyen is lehet egy könyv tőle. Nem okozott csalódást.

Ha kimondjuk, ha nem az anyák élete nem könnyű. Persze csodálatos dolog először érezni a pocakunkban a ficánkolást, bámulni a kicsit szopizás közben, túlcsordult szívvel nézzük, ahogy békésen alszanak, de onnantól kezdve, hogy megszületik egy kisbaba igenis baromi strapás nap, mint nap helyt állni. Ezt az érzést hozza nagyon jól ez a könyv, ami őszinte, humoros és rendkívül szórakoztató olvasmány.