Ha történelmi témájú könyvet kell választanom, akkor egyértelműen a második világháború az, amiről a legszívesebben olvasok. Mindig nagyon megviselnek az ilyen könyvek, de valahogy mégis érdekel ez a korszak. 

Most két olyan könyvet szeretnék ajánlani, amik igen hasonlóak, hiszen mindkettőben egy-egy olyan férfi áll a középpontban, aki túlélte a koncentrációs táborokat.  Az egyik könyv Alan Gratz: A végső megoldás: a remény, a másik Eddy De Wind: Auschwitz, végállomás.

Alan Gratz: A végső megoldás: a remény 

Úgy élni, hogy még a nevedet sem használhatod, csak egy szám vagy, amit elfelejteni sem tudsz, mert rád tetoválják. Elképzelhetetlen számunkra, a történet főhősnek, Janeknek a kamaszéveiben ez mégis a valóság volt.

Fülszöveg:

Mindent elvehettek tőle. Csak a reményt nem!

Tíz koncentrációs tábor.
Tíz hely, ahol éheztették, kínozták, rabszolgamunkára hajtották.
Ahol halomra gyilkolták a zsidókat.
Nem volt esélye, tudta jól...
Janek Grüner mégis életben akart maradni.

Tizenegy éves volt, amikor a nácik bevonultak szülővárosába, Krakkóba.
Mindent és mindenkit elvettek tőle, akit szeretett, táborból táborba hurcolták.
Már nem volt neve, csak száma: ő volt a B-3087-es fogoly, ahogy azt a karjára tetoválták.
A pokol hétköznapi valósággá vált. A zsúfolt marhavagonok, a barakkok, a kegyetlen őrök, a mindennap bőséggel arató halál. Felvonultak előtte a holokauszt azóta elhíresült rémei: Amon Göth a kutyáival, Mengele, Ilse Koch, a buchenwaldi boszorka, Birkenau krematóriumai, a kőfejtők, a wieliczkai sóbánya...
Janek mindezt látta, ott volt.
Valahogy mindig megmenekült a halál torkából, hogy aztán megint az életéért kelljen küzdenie.
Vajon túlélheti a borzalmakat? És ha sikerül is túlélni, visszakaphatja-e önmagát, vagy marad a B-3087-es fogoly, aki elkeseredetten kapaszkodik az élet utolsó szalmaszálába is?

A történet főszereplője Janek Grüner, egy kisfiú, aki Krakkóban él a szüleivel. Lengyel zsidóként mi más is várhatna rá a második világháború alatt, minta halál, vagy a koncentrációs tábor. Először csak a megszorítások, a megkülönböztetések jönnek, amikor a németek elfoglalják Krakkót, utána pedig szépen lassan, az összes zsidó koncentrációs táborokban köt ki, hacsak nem gyilkolják meg őket még a vagonokra való feljutás előtt. 

A történet akkor kezdődik, amikor Janek  még csak 11 éves. Mégis felnőtteket meghazudtoló bátorsággal kezeli a körülötte zajló sok kegyetlenséget és igazságtalanságot. 

Világéletemben azt volt a legnehezebb felfognom, hogy miért van és egyáltalán mire jók a különböző hatalmi pozíciók. Nem érzem, hogy bárki jobb lenne a másiknál. 

Azt hiszem ezeknek a könyveknek az adja a plusz töltetet, hogy valós eseményeken alapulnak. Így még inkább hatással vannak az olvasóra, legalábbis rám mindenképpen. Az elolvasásuk után még napokkal a hatása alatt vagyok, és azon gondolkodom, hogy hogyan lehetett ezeket túlélni, hogy vajon hányszor érezhették úgy ezek az emberek, hogy bárcsak inkább azok között lennének, akikkel gyorsan végeztek és ezzel megszabadulhattak a sok szenvedéstől. És természetesen a másik oldalt sem értem, hogyan képes valaki ennyivel felsőbb rendűnek érezni magát? Miből gondolja, hogy dönthet mások sorsa felett és szórakozásból ölhet embereket? Ez számomra felfoghatatlan, bár ezeket a hatalmi pozicionálást és valahogy sosem tudtam elfogadni, és talán nem is fogom.

Oldalszám: 239 oldal

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Mennyi idő alatt olvastam el?: 1 nap

Összegzés: A nagy betűknek, a rövid fejezeteknek és az olvasmányosságának köszönhetően gyorsan végeztem vele. Az, hogy egy nap alatt elolvasok valamit, azért nálam a két kisgyerek mellett nagyon ritka. Azt hiszem, hogy ugyanaz tetszett benne, mint, ami nem, hogy nem nagyon részletezte a dolgokat. Mindent röviden érintőlegesen említ, ami egyrészről jó, hiszen ez annak, aki gyengébb lelkületű bőven elég így is. Meg talán nem is nagyon van mit részletezni, hiszen ebből a rövid leírásból abszolút látni lehetett, hogy milyenek a különböző lágerek.

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás

Ezt a könyvet pár hónapja olvastam, egyből a megjelenése után. Borzasztó nyomasztó volt, de természetesen ez a témának és a valós történéseknek köszönhető. 

Fülszöveg:

Eddy de Wind zsidó orvos önként jelentkezett abba a hollandiai gyűjtőtáborba, ahová édesanyját deportálták. Azt remélte, hogy így az asszonyt meg tudja menteni Auschwitztól, de tévedett. A táborban megismert szerelmével együtt 1943-ban őt is a haláltáborba vagonírozták.
Amikor a szovjet hadsereg közeledésének hírére a nácik 1944-ben elindították Németország felé az erőltetett meneteket, Eddy elrejtőzött, és a felszabadulás után ott maradt Auschwitzban ellátni a betegeket. Keresett egy ceruzát és egy jegyzetfüzetet, és írni kezdett.

Könyve a legelső Auschwitz-beszámolók egyike, amelyet a csak nem sokkal korábban átélt borzalmak és maga a nyers valóság tesz átütő erejűvé. Jelenlegi ismereteink szerint ez az egyetlen memoár, amelyet teljes egészében az auschwitzi haláltáborban írtak.

De Wind kötete először 1946-ban jelent meg, hogy aztán hosszú évekkel később, a tábor felszabadításának 75. évfordulójára, 2020-ban nemcsak hollandul, de számos más nyelven, így magyarul is napvilágot lásson. Az eredeti holland kiadás szószedettel, térképpel és a leszármazottak, valamint a fordító utószavával bővült. A kötetet a család archívumából származó képanyag illusztrálja.

Eddy de Wind (1916-1987) zsidó származású orvos és pszichiáter. Ő volt az utolsó, aki zsidóként orvosi diplomát kaphatott a hollandiai Leiden Egyetemen. A westerborki gyűjtőtáborban ismerte meg Friedelt, akit a táborban feleségül is vett. Mindkettejüket deportálták Auschwitzba. De Wind 1945 nyarán tért vissza Hollandiába, ahol újra találkozhatott szerelmével. A háború után elvégezte a pszichiáter szakot. Pszichoanalitikusként a súlyos háborús traumák kezelésére specializálódott. Már 1949-ben megjelenik a témában írt alapműve, a Szembenézés a halállal, amelyben először írja le a koncentrációstábor-szindrómát.

Először kissé vontatottnak és zavarosnak tűnt a sok német és holland szavak miatt, de gyorsan túl lehetett rajta lendülni. 

Eddy de wind azok közé tartozott, aki a feleségét is már ezek között a körülmények között találta meg, ráadásul a koncentrációs táborokban sem szakadtak el teljesen egymástól. Nehezen, de tudták tartani a kapcsolatot. Így értesült arról is, hogy milyen kísérleteket folytatnak az ott lévő nőkön. Szívesen tudtam volna meg még több dolgot ezekről a beavatkozásokról, ugyanakkor talán jobb is így, hogy csak érintőlegesen, annyit lehetett olvasni róla, amit valószínűleg Eddy is megtudott a lopott percek alatt, amit a feleségével tölthetett.

Tetszett, hogy a végén a táborok utáni időkről is lehetett olvasni, hogy mégis mi történt, hogyan dolgozta fel, és egyáltalán fel lehetett-e dolgozni az átélt szörnyűségeket.

Tetszik a borító, a színvilága, a design, szerintem nagyon jól eltalált. De nem értem, hogy egy kemény táblás könyvre miért kell plusz védőborító. Szerintem felesleges, én amúgy is mindig leveszem ha olvasom, mert félek, hogy elszakítom. 

Oldalszám: 211 oldal

Mennyi idő alatt olvastam el?: 2 nap

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Összességében: Egy kicsit száraznak éreztem néha és vontatottnak. Attól függetlenül tetszett a könyv, szerintem sokat számított, hogy tényleg az írta a könyvet, aki átélte ezt az időszakot. Egy olyan hangulatot adott a könyvnek, amit az, aki csak elképzeli nem biztos, hogy mellé tudja társítani. Nyomasztó és megindító olvasmány.

A két könyv között a legnagyobb különbség, hogy Alan Gratz könyve sokkal kevésbé megy bele a részletekbe. Nem biztos, hogy ez rossz, hiszen, talán nem is lehet leírni 10 koncentrációs tábor minden átélt borzalmát. Mindenképpen tetszik, hogy attól függetlenül, érzékelhető különbségeket mutat a különböző lágerek között. Pedig összességében egyik sem különbözött sokban a másiktól a kegyetlenséget és embertelenséget tekintve.

Mindkét könyvben tetszik, hogy kemény fedeles. Tudom, talán ez csak az én dilim, de valahogy egy ilyen komoly hangvételű könyvhöz, nekem sokkal jobban passzol a keménytábla. 

Nem tudom, és nem is akarom megmondani, hogy melyik tetszett jobban a két könyv közül, hiszen mindegyiknek más-más oldala tetszett. Inkább azt mondanám, hogy Alan Gratz könyvében azt tetszett, hogy olvasmányosabb, Eddy De Wind könyve pedig inkább olyan, mint egy személyes napló, amibe bepillantást nyerhetünk. Mindkét könyvet szívből ajánlom a téma iránt érdeklődőknek.

Szép napot!

Marika