Kisbabánk megszületése után nagy fejtörést tud okozni a táplálkozás. Mindenféle szempontból. Először azért, hogy mit is egyen az újdonsült anyuka, másodszor pedig, hogy mit kapjon a kisbaba.
Az anyuka egyen olyat, amitől megindul a teje, nem fáj a baba pocakja, táplál, erőt ad az éjszakázásokhoz, egészséges. Én úgy tapasztaltam, hogy sokkal nehezebb ebben az időszakban kitalálni, hogy mit is együnk. Bár azt hiszem nem nagyon lehet elhibázni azzal, ha továbbra is azt fogyasztja, amit a terhesség alatt evett. Legalábbis nekem egy-két dologról kellett csak lemondanom. A szoptatás alatt talán a legfontosabb, hogy olyat együnk, ami nem okoz hasfájást a picinek. A kisfiammal, Patrikkal nekünk szerencsénk volt. Talán egy kezemen meg tudnám számolni a kellemetlen éjszakákat. De azoknál az alkalmaknál mindig megígértem neki, hogy nem fogok semmit enni, szó szerint, csak hogy ő ne éljen át ilyen kínokat. Persze nem tartottam be mindkettőnk érdekében, de én tényleg nagyon odafigyeltem arra, hogy mit nem ajánlanak és azt nem is ettem. Nálunk a paradicsom és a narancs volt az, amit megpróbáltam, de sajnos mindkettő bántotta.
Fontosnak tartottam, hogy mivel szerencsére volt megfelelő mennyiségű tejem, az első hat hónapban csak anyatejet kapjon a kisfiam. Nagyon sokan próbáltak tanácsot adni, de ez volt az a terület, ahol a megérzéseimre akartam hallgatni. Valaki azt mondta folyamatosan, hogy adjak mellé vizet, mert kell innia a babának, kipróbáltam, nem kellett, ezért nem erőltettem. Valaki saját tapasztalatait mondta, miszerint már 4-5 hónaposan kell adni almát, kekszet, de én tényleg napra pontosan megvártam, hogy betöltse a 6. hónapot és csak utána kezdtük el. Ebben a saját megérzéseimre próbáltam hagyatkozni.
Őszintén megmondom, hogy izgultam már előre, hogy hogyan fogja fogadni Patrik a szilárd táplálékot. De úgy gondolom, hogy egyáltalán nem kellett volna félnem tőle, mert minden nagyon jól ment. Vagyis mehetett volna még jobban, ha nem vagyok túl óvatos és aggodalmaskodó. Nekem a merevségem oldásában nagyon sokat segített, hogy eljártunk egy szülői közösségbe havonta egyszer, ahol mindenki megoszthatta tapasztalatait és kérhetett segítséget a többi anyukától úgy, hogy közben a babáink is jól érezhetik magukat. Jó volt hallani, hogy ki hogy csinálja a dolgokat és hogy nem kell annyira félni az új ételektől, mert ha jobban figyeljük a baba reakcióit sokkal egyszerűbb minden. Ugyanis én féltem attól, hogy mi van ha túl sokat adok, mi van ha túl keveset. Nem vagyok-e gyors, vagy lassú az új ízek bevezetésével. Az egész hozzátáplálásra kicsit rágörcsöltem, de azt éreztem, hogy ezzel nagyon sok mindent megalapozok. Hatással lehetek arra, hogy elkerüljünk allergiákat, megalapozhatom az egész táplálkozását.
Most már sokkal lazábban kezelem a dolgokat, de nagyon sokszor örültem volna annak, ha van egy könyv, oldal, vagy bármi, ami pontosan megadja, hogy mikor, mit adjak a gyermekemnek. Tisztában vagyok vele, hogy így ebben a formában ez nem teljesen lehetséges, hiszen minden gyerek más és a szokások, elvárások sem azonosak. Vannak szülők, akik elég korán elkezdenek felnőtt módon táplálni, mások viszont gondosan megválogatva bio, cukormentes, "mindenmentes" étrendhez ragaszkodnak. Lehet kérdés, hogy csak házi kosztot kapjon, vagy nyugodtan adhatunk üveges bébiételt is? Én úgy gondolom, hogy érdemes megtalálni az aranyközéputat és valahol a kettő között lenni. Legalábbis én oda próbálok tartozni. 11 hónaposan már sokszor adom ebédre azt, amit mi is eszünk. Persze sokkal kevesebb fűszert használok, csak olyat, amit már ajánlanak számára. De néha nem gondolom, hogy rosszat teszek azzal, ha kész bébiétellel kínálom meg. Szerintem kell, hogy más ízeket is megismerjen és már lehet nagyon jó kész ételeket is kapni.
Ha javasolhatnék valamit azoknak, akik most állnak ezek előtt a feladatok előtt, mindenképpen azt mondanám, hogy mindent csak nyugodtan és lazán. Ha élvezed, amit csinálsz minden sokkal jobban megy. Szerintem ez igaz a gyereknevelésre is. Saját tapasztalat alapján is mondhatom, hogy sajnos főleg mi nők hajlamosak vagyunk túlaggódni a dolgokat. Pedig a kisbabánk nagyon sokszor nagyon jó partner tud lenni mindenben. Tud segíteni az apró kis jelzéseivel, hogy mi jó neki és mi nem. Csak figyeljünk oda és menni fog.
http://1000tipp1000nap.hu/
Szeretem Jill Mansell könyveit. Szám szerint ez volt a harmadik, amit olvastam tőle és most sem csalódtam. Sőt talán ez volt eddig a kedvencem.
Szeretem a jó krimiket, thrillereket. A lány a vonaton egy kicsit vontatottan indult nekem, de végül egy nagyon izgalmas történet kerekedett belőle.
