Egy újabb könyv, ami bár az elején kicsit vontatottabban indult, de a végére letehetetlenné vált. Az eleje sem volt rossz, csak valahogy, kicsit kuszának tűnt a sok szálon futó cselekmény. De aztán egy idő után minden világos, könnyen lehet követni.

Fülszöveg:

Patrick Fort szélsőségesen zárkózott, briliánsan okos és Asperger szindrómás. Gyerekkora óta megszállottan kutatja, hol a határ élő és holt között. 
Amikor Patrick orvostanhallgató lesz, csak ő veszi észre, hogy a boncolási gyakorlatra megkapott holttesttel valami nem stimmel. Szerinte kizárt, hogy a halált betegség okozta volna. Sőt, mintha az elhunyt fontos titkot szeretne üzenni. 
Miután Patrick módszeresen nyomozni kezd, a kérdések egyre sokasodnak. Vajon lesz ideje megfejteni a 19-e holttest rejtélyét, mielőtt őt is örökre elhallgattatják? 
Az utóbbi évek egyik legokosabb, egyszerre bizarr és mélyen emberi pszichothrillere.

Ezzel az utolsó mondattal totálisan egyetértek. Azt hiszem a történetben talán a legérdekesebb, hogy egy kicsit betekintést enged egy Asperger szindrómás férfi fejébe. Az Asperger szindróma az autizmus egy fajtája. Hihetetlen mennyire érdekes érzés belegondolni és látni, hogy nem csak mi láthatjuk őket furcsának, hanem ez fordítva teljesen ugyanígy van. Hogy mennyire érthetetlen számukra egy-két dolog, amit mi csinálunk. Kicsit más megvilágításba kerül minden. 

Az elején egy kicsit kuszává tette a több szálon futó cselekmény, bár az is lehet, hogy talán egy kicsit én nem tudtam az elején összpontosítani a könyvre, de egy pár fejezet után már teljesen érthető volt, hogy ki kivel van. 

Tudom, hogy nem feltétlenül fontos szempont, de nekem kifejezetten tetszett, hogy rövid fejezetek vannak, mert így sokkal haladósabb. Nem szeretem a fejezetek közben abbahagyni az olvasást, így mindig végig kell olvasnom. Viszont ha túl hosszú egy fejezet, akkor ha úgy érzem nincs már időm, vagy éppen energiám végigolvasni, mert ijesztő az adott oldalszám, akkor inkább lerakom. De így sokkal bátrabban ugrok neki a folytatásnak.

Összességében nagyon tetszett a történet, főleg, hogy amikor már azt gondoltam volna, hogy az ügy megoldva, minden rendben, akkor még raknak bele egy-két csavart, ami tényleg totálisan váratlanul ért. 

Az egyetlen dolog, ami nem volt szimpatikus az egy mellékszál, amit érzésem szerint nem egyértelműen zártak le. Az kicsit olyan "gondolj, amit akarsz" dolog volt, amit én nem szeretek egy könyvben. Ha valaki megír egy történetet, akkor ne bízzon rám benne semmit, hanem találjon ki ő minden részt. 

Úgy gondoltam, hogy bevezetek egy pontozásos rendszert, hogy valahogy tudjak különbséget tenni az olvasott könyvek között. Mert persze tudom mondani, hogy tetszett vagy sem, de így talán egy kicsit jobban érzékelhetőek a szintek. Nem kell semmi nagy dologra gondolni, 10 pont lesz a maximum, 1 a minimum. 

Pontozás: 9/10

Azért adok csak kilencet, mert az elején tényleg kicsit nehezen vettem fel a fonalat, de amúgy baromi jó könyv volt.

Mennyi idő alatt olvastam el?: Kb. 2 hét (nem sok időm jut rá)

Kiadó: Lettero Kiadó                                                 

Oldalszám: 406

(A könyvet köszönöm a Lettero Kiadónak)

Nem szeretem előre lelőni a poént, de ez nagyon régóta a legjobb romantikus könyv, amit olvastam. Humoros, egyáltalán nem csöpögős, eredeti, nagyon jópofa. Fordulatos, de kicsit sem vontatott, pedig a beteljesülés jócskán várat magára. Egyszerűen zseniális könyv. De hogy miért is?

Először a címe fogott meg. Figyelemfelkeltő, és roppant találó. Hiszen melyik nő szeretne békákat csókolgatni. Aki megtalálta a hercegét azért nem, aki még keresi, az szintén nem vágyik rá. Az ötlet meg szerintem zseniális, hogy a exeket Disney hercegekhez hasonlítják. 

Fülszöveg:

Gondoltál már rá, melyik Disney-hercegnek felelnek meg a volt pasijaid? Ki lenne Hamupipőke párja, aki örömmel táncolt a lánnyal? Persze a kulimunkára már az egyik alkalmazottját küldte, hogy keresse meg a cipő tulajdonosát. Kire osztanád a meg nem értett művészlelket a Szépség és a szörnyetegből? És ki játszaná a munkamániás Robin Hoodot? 
Darby Quinn olyan lány, aki régóta nem hisz a tündérmesékben. Kudarcos kapcsolatai után úgy dönt, le kell vonnia a megfelelő következtetéseket: 
Tilos randizni olyannal, aki teljesen rá van szervülve az autójára. 
Ha valaki túl jónak tűnik, hogy igaz legyen, az így is van. 
Képtelenség megváltoztatni a férfiakat. 
Van néhány nem lehetetlen eset. De ők nem számítanak, mert a Sors annyira mocskos dög. 

Ám egy napon Darby megismerkedik az észbontóan szexi Jake-kel. Elsőre a férfi tényleg kedvesnek, megbízhatónak és teljesen normálisnak látszik. Vajon már róla is rajzolják az új hercegfigurát a Disney-stúdióban? Vagy ő lesz Darby életében az üdítő kivétel, aki erősíti a szabályt?

Ha tudni szeretnéd, hogyan NE csókolj meg több békát, neked való ez a USA Today bestseller. Hangosan röhögős, pimaszul őszinte és fergetegesen szórakoztató női regény. 

Azt hiszem, hogy a legtöbb nő szeretne ilyen lenni, mint a Darby. Sikeres, vagány, szókimondó és gyönyörű. Az a nő, aki után minden férfi megfordul. Akinek lehengerlő a humora, csábos és szexi. Aki, mindig tudja mit kell mondani. De aztán rájövünk, hogy mindez hiába van, ha a csalódás őt sem kerülte el bármennyire is jól indultak a kapcsolatai. Túl sok kudarc, akárcsak a mi életünkben. Hiszen hányan voltunk már ugyanebben a cipőben és mondtuk azt, hogy most biztosan nem vágyunk kapcsolatra? Hányan fogadtuk már meg, hogy egy időre kerülni fogjuk a másik nemet? Szerintem ezért nagyon könnyen tudunk azonosulni a hölgy karakterével.

És persze megjelenik a férfi, aki bizonyítani szeretne. Aki nem ront ajtóstól a házba, lassan kivárja a sorát, megdolgozik a bizalomért, már amennyire hagyják. Tipikusan az a férfi, akibe minden nő bele tudna szeretni. Jó talán nem mindenki, hiszen más-más típusra gerjed mindenki, de azért biztos, hogy nagyon sokan mindent megadnánk egy ilyen férfiért.

Imádtam ezt a könyvet. Azt hiszem, hogy ez most egy olyan könyv, amit több mint valószínű, hogy nem utoljára olvastam. Kifejezetten üdítő volt, hogy nem volt benne szexjelenet. Meg tudott állni az írónő a flörtölős, szívdobogtatós, bizsergetős jeleneteknél és így volt tökéletes.

Ajánlom ezt minden szinglinek, hogy lássák igenis, van remény, csak hinni kell és eljön a herceg. Bár lehet, hogy addig meg kell majd még csókolni egy pár békát, de végül megéri. Ajánlom, viszont azoknak is, akik már megtalálták a hercegüket, mert ugye néha jó nosztalgiázni és emlékezni, hogy előttünk is göröngyös út állt, amíg megtaláltuk az Igazit. 

Mennyi idő alatt olvastam el?: Kb. 1 hét, nehezen tudtam letenni. (annak viszonylatában, hogy mennyi időm van olvasni nagyon jónak számít) 

Kiadó: Lettero Kiadó            Oldalszám: 400

(A könyvet köszönöm a Lettero Kiadónak)

Éreztétek már azt, hogy valamelyik film, zene, vagy éppen könyv úgy igazán nektek szól? Hogy tökéletesen ábrázolják azt, amit érzel, vagy amit te is szeretnél elmondani, csak valahogy nem tudtad megfogalmazni? Én valami hasonlót éreztem Oravecz Nóra könyvével kapcsolatban. Legalábbis azt, hogy ezt most mindenképpen el kellett olvasnom. Talán ha megoldást is kaptam volna, akkor lenne tökéletes, de végülis azt kaptam amit ígért, egy ötletet. :)

Igazából az Oravecz Nóra láz engem sosem ért el. Amikor még a Libriben dolgoztam 3 vagy 4 könyve már biztosan kapható volt az írónőnek, bár sokszor kézbe vettem őket, de nem éreztem késztetést, hogy elolvassam bármelyiket is. Valószínűleg azért is, mert a hiperszuper népszerű, "mindenkinek ez kell" dolgok számomra mindig egy kicsit taszítóak volt. Nem csak a könyvekkel, mindennel kapcsolatban.

Most viszont, ez a könyve valamiért nagyon is felkeltette az érdeklődésemet. 

Fülszöveg:

Hogyan lehet sikeres énmárkát építeni az online világban? Van egy ötleted, de nem tudod, miként fogj hozzá a megvalósításhoz? Hogyan érheted el, hogy a neten milliók kövessék a bejegyzéseidet?
Oravecz Nóra saját tapasztalatai mellett ezúttal a legsikeresebb hazai és nemzetközi bloggerek, illetve véleményvezérek tanácsait is megosztja olvasóival, így a leghitelesebb szakemberektől tudhatjuk meg, 
- miként érhetjük el, hogy emlékezzenek ránk;
- hogyan alakíthatunk ki elkötelezett követői bázist;
- mi kell egy pénzügyi szempontból is megtérülő énmárka felépítéséhez. 
A Van egy ötletem kihagyhatatlan azok számára, akiket érdekelnek a közösségimédia-sztárok kulisszatitkai vagy az énmárkaépítés kipróbált és bevált módszerei, de azok számára is nélkülözhetetlen, akiknek van egy ötletük, amit az online világban szeretnének megvalósítani.

Nem mondom, hogy sokat lehetne belőle tanulni, mert ezt igazából nem éreztem. Egy kicsit másra számítottam, mert arra gondoltam, hogy gyakorlatiasabb tanácsokkal is ellát majd a könyv, amit a blogolásban tudok majd hasznosítani. De ezt igazából nem kaptam meg.

Viszont a könyv tele van élettörténetekkel. Nóra a saját és mások tapasztalatait, nagyon sok esetben mélypontjait mutatja be, ami talán mindenkinek egy kis motivációt és megnyugvást hozhat, hogy mindenkinek vannak nehézségei, csak az a nem mindegy, hogy azt mégis hogyan kezeljük. A legmeglepőbb médiaszereplő akiről mesélt, az Fördős Zé volt, mert róla egyáltalán nem tudtam volna elképzelni, hogy ennyire rossz körülmények közül tudta feltornászni magát oda, ahol most tart. Milyen érdekes, hogy mennyire tudjuk azt mondani, hogy ennek, vagy annak az embernek mennyire könnyű, mert ő már ott van, neki biztos mennyien segítettek, mindent megkapott az élettől. Aztán amikor ilyen sztorikat olvasunk jövünk rá, hogy talán sokkal, de sokkal rosszabb helyzetből indult, mint mi, de volt egy jó ötlete, akarata és kitartása. Valószínűleg mi is számtalan "jó ötletet" magunkénak tudhatunk, csak nem biztos, hogy a két másik tényező is megvolt éppen akkor bennünk. Pedig lehetett volna...

Nagyon sok elgondolkoztató részt találtam, amit a saját életemre, blogomra nézve igaznak érzek. Bár nem igazán adott olyan egyértelmű javaslatot, amit használni tudnék, mindenképpen hasznosnak tartom, mert felszínre hozott bennem egy olyan kérdést, ami már régóta sejlett bennem. Ezért hálás vagyok, a válasz, pedig valószínűleg majd nekem kell megtalálnom és megválaszolnom. 

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akiket érdekel egy sikeres nő háttere, esetleg érdeklődnek a közösségi média világa iránt. 

Egy ideje különösen szeretem a pszichotrillereket. Jó egy kis izgalom, borzongás, persze csak a normális kereteken belül. Bár ennek a könyvnek, kissé kuszának tűnt az ajánlója, de mégis felkeltette az érdeklődésemet.

Fülszöveg:

Manipuláció. Bosszú. Szenvedély. Jack Harris évek óta nem randizott, amióta a felesége tömeggyilkosság áldozata lett. Mindez megváltozik, amikor egy hajnali kocogás közben megpillant egy gyönyörű nőt a parkban. Miért hasonlít a nő ennyire az elhunyt feleségére? 
Jack egyik barátja közzéteszi a furcsa, hajnali találkozást egy népszerű internetoldalon. Az ismeretlen nő néhány nap múlva jelentkezik. A férfi élete ettől kezdve darabokra hullik. 
Olivia Randall a legkiválóbb védőügyvéd New Yorkban. Amikor tudomására jut, hogy Jack Harrist, a hajdani vőlegényét letartóztatták háromszoros emberölésért, elvállalja a védelmét. Kétsége sincs a férfi ártatlanságában. De tényleg olyan jól ismeri Jacket?
Lebilincselő pszichothriller a Holtodiglan és A lány a vonaton rajongóinak. A szerzőt 2016-ban Edgar Allen Poe díjra jelölték. Ezzel olyan táborhoz csatlakozott, amelynek Stephen King, Diana Gabaldon és Ian Rankin a tagjai. Ráadásul a krimiirodalom nagyágyúi is odavannak a regényért: 

,,Ha tökéletes krimit keresel, ezt olvasd el." Gillian Flynn
,,Elképesztően csavaros történet." Michael Connelly
,,Hatalmas tehetséggel megírt pszichothriller." Harlan Coben

A másik érv az "el akarom olvasni" érzéshez, hogy ha ilyen nagy nevek is ajánlják, akkor csak jó lehet. Ez most tényleg bejött, mert egyáltalán nem okozott csalódást. Sőt, nagyon jó volt.

Izgalmas és letehetetlen volt. Sok esetben elgondolkodtatott ez a könyv. És én kifejezetten szeretem azokat az olvasmányokat, amiknél nem csak leülök, végigolvasom és visszateszem a polcra, hanem még a gondolataimban marad. Van benne valami, ami többet ad. Vagy a téma, vagy az író stílusa, vagy a regény felépítése, vagy tényleg bármi. Az ex ezt teljesen hozta. 

Jack Harris karaktere először szimpatikus. Egyszerű, kedves és őszinte ember képét hozza. Aztán a cselekmény előrehaladtával jön a bizonytalanság, hogy ez az egész csak színjáték és képes valaki ennyire más lenni, mint amit hiszünk róla? 

Olivia Randall, a védőügyvéd, ravasz, éles eszű, intelligens fiatal nő, aki leginkább a Jackkel kapcsolatosan érzett bűntudat miatt vállalja el a férfi védelmét. Nagyon bírtam mindkét főhőst, mindegyik annyira megfogható és hétköznapi volt, természetesen egy nem hétköznapi szituációban.

Szívből tudom ajánlani azoknak, akik szeretik az izgalmas pszichotrillereket, vagy az izgalmas könyveket, vagy a jó olvasmányokat. Tehát nagyjából bárkinek. 

(A könyvet köszönöm a Lettero Kiadónak)

Szeretem a thrillereket filmben és könyvben egyaránt. Leginkább azokat szeretem, amik gondolkodásra késztetnek, izgalmasak, de nem félelmetesek, vagyis nem túlzottan félelmetesek. Egy kicsit úgy érzem, hogy mostanában túl sok nagyon szerelmes, nagyon romantikus könyvet olvastam, szóval kellett egy kis izgalom, ezért nagyon örültem Sue Fortin legújabb könyvének. 

Fülszöveg:

Erin és Roisin barátok voltak, aztán egy halálos baleset mindkettejük életét összezúzta. Majd Roisin felfedezi Erin azóta, egy évtizeden át őrzött titkát, és eltökélten igyekszik elérni, hogy Erin megfizessen a hazugságokért.
Erin azonban nem akarja újra felvenni a kapcsolatot Roisinnal. Új életet kezdett Londonban, nem áll szándékában újra hazatérni. Mikor viszont apja rejtélyes körülmények közt súlyos balesetet szenved, nincs választása: haza kell térjen, és szembe kell nézzen egykori osztálytársával - és saját múltjával is. Erin tudja, ha nyilvánosságra kerül a titka, annak katasztrofális következményei lehetnek.
Mikor Roisin váratlanul eltűnik, minden gyanú Erinre terelődik. Mindent megtenne a családja védelmében, de vajon milyen messzire kész elmenni, miközben az óra ellene dolgozik?

Nem mondanám, egy olyan igazi végigizgulós olvasmánynak. Az a fajta könyv, ami nagyszerűen ötvözi a romantikus történetet és a thrillert. Az elején egyértelműen elindul egy izgalmas, körömrágós, vajon mi lehet a titka találgatás, ami a sztori előre haladtával egyre inkább egyértelművé válik. Már az előtt rá lehet jönni, mielőtt olvasnánk. 

Éppen ezért, a könyv közepe felé, már nem is tudtam, hogy milyen könyvet is olvasok, mert inkább tűnik egy női olvasmánynak, de a lehető legpozitívabb értelemben. Nincs csöpögés, nincs túlzás, nincs részletes, hosszan taglalt szexjelenet. Van viszont vonzalom, tisztázatlan érzések, zűrös múlt. 

A végén pedig nem várt fordulatok, amik újra izgalmat visznek bele még a lezárás előtt. És természetesen a teljes happy end mindenki számára.

Nekem nagyon tetszett ez a könyv. Élveztem, elejétől a végéig.

A könyvet köszönöm az Álomgyár Kiadónak.

Nem tudom, hogy ez a öregedésnek köszönhető-e (nem mintha olyan nagyon öreg lennék), de egyre jobban kedvelem a szépirodalmi olvasmányokat. Most Gombos Tünde Szerelemtánc könyvét olvastam el. Kicsit másra számítottam, mert már odaadtam édesanyámnak, aki igen hamar elolvasta előttem és természetesen azért amikor visszaadta elmondta, hogy neki nagyon tetszett, olyannyira, hogy még meg is könnyezte. Ez azért annyira nem különleges dolog, igen érzékeny típus, ugyanúgy ahogy én is, ebben mindenképpen rá ütöttem. Elég hamar képesek vagyunk elsírni magunkat egy filmen, könyvön. Szóval egy igazán sírós könyvre számítottam, viszont számomra nem volt az.

A Szerelemtánc külseje engem teljesen megfogott. Egyrészt nekem azért mégiscsak a kemény borítós könyvek a szívem csücskei. Sokkal jobban szeretem azokat a kezemben tartani, valahogy más érzést adnak. A borító is szuper, ráadásul a nagy betűkért is adnék plusz pontot, persze, csak ha pontoznom kellene. :)

Fülszöveg:

Mit tennél, ha találkoznál a szerelemmel? És vajon mit tesz Dávid, aki Budapest szívében önként vállalt magányban él? Képes ledönteni a saját maga által hosszú éveken át felépített falakat, vagy mindörökre szomorú múltja rabja lesz? Van-e elég bátorsága, hogy kockáztasson, és felvállalja akár a csalódás lehetőségét is, a boldogság váratlanul megcsillanó reményében? Mi helyes és helytelen, mi tisztességes és tisztességtelen, mi lehetséges és mi lehetetlen?
Miközben végighaladunk Dáviddal a válaszkeresés és döntés nehéz útján, észrevétlenül beszippant bennünket ez a szívet melengető történet.
Gombos Tünde megindító regényében egy huszonhét éves, végtelenül szomorú fiú bőrébe bújhatunk, aki egy angyali találkozás után lassacskán megbizonyosodik róla, hogy neki is jár a boldogság.

A történet rendkívül megható. Borzalmas belegondolni, hogy mit élhet át egy 27 éves fiú, akinek csak egy valakije van az életben és azt is elveszíti. Felfoghatatlan, hogy miként lehet úgy élni a mindennapjaidat, hogy senkivel nem tartasz semmilyen kapcsolatot. Nincs kit felhívni, nincs kivel ünnepleni, nincs semmi más az életeben csak a munka.

A könyv szerelmi oldala még inkább megérintett. Nagyon jó volt olyan szerelemről olvasni, ahol még fontos szerepe volt a fokozatosságnak. Ahol kissé talán  plátói helyzetből épül fel az egész. Igazából a kamasz éveimre emlékeztetett az egész. Ahogy távolról figyeled a kiszemeltedet, ábrándozol, de nem nagyon bízol benne, hogy ez még valaha is egy beteljesedett kapcsolat lesz. Annyira nem ez a jellemző manapság. Mostanában egy kép alapján mindent megítélünk, egy "Szia" után eljuthatunk az ágyba, aztán a "Viszlát"-ot már nem követi semmi. Nem tetszik ez a felgyorsult világ.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a szépet. Aki hisz abban, hogy a jó végül mégis elnyeri jutalmát. :)

A könyvet köszönöm az Álomgyár Kiadónak.

Rengeteg könyvet olvastam el az elmúlt pár évben. Különösen akkor, amikor mondhatjuk, hogy kicsit munkaköri kötelességem is volt a Librinél. Elárulom, hogy egyáltalán nem esett nehezemre. De sohasem gondoltam, hogy valamikor is lehetőségem lesz egy könyvet a megjelenése megkapni és véleményt írni róla. Annyira fantasztikus érzés volt kezemben tartani a még nem végleges munkaverziót, hogy el sem tudom mondani. A recenziós könyv amit az Álomgyár Kiadótól kaptam, nem más, mint George Cooper Gyalogút című könyve.

Fülszöveg:

A Magánügyből megismert magánnyomozó, Dave Bexley ismét úgy érzi, minek elvállalni egy ügyet, ha kettőt is lehet - aztán jön a többi magától. Először egy bánatos víg özvegy orvul meggyilkolt férjének gyilkosát kell előkeríteni, majd egy bájakkal erősen megáldott hölgy zsarolóit megállítani. Tetejében még megtalálja a titkosszolgálat is, hogy elveszett biológiai fegyverek után kutasson. És, mivel a nap 24 órából áll, képbe kerül a korábban eltűntnek hitt, titokzatos Leslie Morton is, és az általa hajszolt mágnesfegyver.
Bár Dave néha úgy érzi, csupán gyalog a sakktáblán - de tudjuk jól, akár egy gyalog is képes játékokat eldönteni.

Szeretem az izgalmas, ugyanakkor humorral tűzdelt történeteket, ezt a könyvet pedig tökéletesen fedi ez a két jelző. Izgalmas és humoros egyszerre. Ugyanakkor néha már egy kicsit erőltetett poénok is vannak benne. Bár ugye kinek, mi a mulatságos. Nem vagyunk egyformák lehet másnak éppen ez fog benne tetszeni.

A főhőst nagyon bírtam. Laza, éles eszű, szerethető. Kissé szarkasztikus is, ez adja a legtöbb poént a könyvben. A segítő társa viszont kifejezetten idegesítő. Természetesen a legtöbb főhős mellé kell egy szerencsétlen balek, aki mellett még jobban kidomborodnak az érdemei. Hát ez itt is abszolút bejött. 

Az, ami a legkevésbé tetszett nekem a rettenetesen hosszan, részletesen és annyira nem hétköznapi nyelven megfogalmazott leírások voltak. Túl sok volt belőle és ez inkább idegesített, mint szórakoztatott. Ha ezekből kevesebb lett volna, sokkal élvezhetőbb lenne számomra az olvasmány. A végén, a cselekmény kiteljesedése, ahol minden kiderül és minden eldől, konkrétan annyira részletes és kusza volt, hogy nagyjából semmi nem maradt meg bennem, alig tudnám csak elmesélni. Már majdnem unalmassá vált az a rész. Ami nagy kár, mert az előtte való részek viszont kifejezetten izgalmasak voltak.

Összességében azt kell mondanom, hogy a kisebb "kellemetlenségek" ellenére, azért tetszett a Gyalogút. Így utólag belegondolva, lehet, hogy egy kicsit pasis könyv. Ők talán jobban értékelik azt a fajta humort, ami benne van.

Akinek esetleg tetszik a történet, biztosan érdemes elolvasnia George Cooper előzőleg megjelent Magányügy című könyvét is, amiben szintén Dave Bexley a főhős.

A Gyalogút a Libri és a Bookline oldalán is 20% kedvezménnyel már előrendelhető!

Nagyon köszönöm az Álomgyár Kiadónak ezt a fantasztikus élményt, amit ezzel az előolvasással okoztak nekem! 

Nagyon régen jelentkeztem már könyvajánlóval és sajnos most se olyat hoztam, amit szívből tudnék ajánlani. Az eleje tetszett, a közepe kicsit vontatott volt, a vége pedig letehetetlen, mert már nagyon érdekelt, hogy mi is lesz a vége. Viszont a befejezés mélyen megdöbbentő, nagyon beteg és felháborító. 

A könyv amiről sajnos tényleg nem igazán tudok pozitívan beszélni, az Fiona Barton: Az özvegy című könyve.

A történet egy kislány eltűnése körül forog. Bemutatja a történetet, a nyomozást az elrablással vádolt férfi özvegye, a nyomozó, az édesanya és egy újságíró szemszögéből. Már ez a sok szempont is elég kuszává és követhetetlenné tette számomra. Sokszor éreztem azt, hogy vissza kell néznem, hogy akkor most kiről is beszél és most ez mikor is van? És persze, hogy még egy kicsit megcsavarja a sok ember mellett még a két idősík között is el kell igazodnunk.

A két éves kislány eltűnése már magában egy szörnyű alap, de a hozzá kötött gyerekbántalmazás még nyomasztóbbá teszi az egész történetet. Az egyetlen ami miatt végig olvastam, hogy bíztam a pozitív befejezésben. Végig arra számítottam, hogy megkerül a kislány és kiderül, hogy minden rendben vele, hiába telik el 4 év, mire fény derül az igazságra. De sajnos csalódnom kellett. 

Sajnos ez most tényleg nagyon nem az én könyvem volt.

Tudom, hogy sokan nem értik meg, de én szívesen olvasok erotikus könyveket is. Én nem pornónak látom őket, szerintem igenis lehetnek élvezetes olvasmányok. Nagyjából mindegyik egy romantikus történet erotikával fűszerezve. Véleményem szerint nincs olyan olvasmány, ami mindenkinek megfelelne, mivel mindannyian mást szeretünk, mert mások is vagyunk. A szerelmes könyvek kedvelőinek azért mindenképpen ajánlom, hogy egyszer tegyenek egy próbát ebben az irányban is, hátha pozitívan csalódnak majd. :) Szerintem egy jó választás lehet erre Az Arab.

Régebben láttam már, hogy létezik ez a könyv, de valahogy, talán azért, mert sosem vonzott igazán a muszlim világ, egyáltalán nem éreztem késztetést arra, hogy Az Arabot a kezembe vegyem. Aztán most, hogy édesanyám, aki szintén nagy könyvmoly, kölcsön kapta és nem mellesleg nagyon dicsérte, felkeltette az érdeklődésemet.

Sokkal jobban megfogott, mint az valaha is gondolni mertem. Számos dolog volt rettentő szimpatikus ebben a könyvben.

Én olvastam a Szürke ötven árnyalatát és én szerettem, de utólag belegondolva, azért néha kicsit túlzásba vitték a szerelmi jelenetek leírását. Ebben a könyvben nem  hosszasan taglaltak egy-egy szexuális aktust, hanem a lényeg leírása után le tudták zárni és nem fejtették ki minden egyes mozdulatot és az azt kiváltó érzéseket részletesen.

Nagyon sok mindent tudhatunk meg az arab világról, amik néha kifejezetten meghökkentőek voltak. Jó volt úgy olvasni ezekről, mintha tényleg egy muszlim ember tárulkozna ki előttünk őszintén. Sok minden derült ki a vallásukról, a nők - férfiak viszonyáról, a párválasztási szokásaikról. Kifejezetten érdekes volt.

Végigkövethetjük egy férfi személyiségváltozásának szakaszait, amit az igaz szerelem megtalálása kelt életre. 

A történet egy szaúdi hercegről és egy magyar nőről szól. Arról, hogyan alakulhat ki bármi is úgy két ember között, hogy két teljesen különböző világban élnek. A férfi üzleti ügyben érkezik Magyarországra és tolmácsként kerül mellé egy nő, aki sok mindent megváltoztat benne.

Tényleg nagyon tudom ajánlani, bár a befejezése nem pont az volt, mire számítottam. Mivel ez nem egy mostani könyv, hanem már 2015-ös, így már az írónő, Borsa Brown, már több részt is megjelentetett, a következő Az Arab szeretője, ami a nő szemszögéből mutatja be a történetet. Kíváncsi vagyok arra is. :)

Elolvastam életem első e-bookját a telefonom segítségével. Annyira nem volt rossz élmény, mint amire számítottam, de azért úgy érzem, hogy én inkább maradok a hagyományos könyveknél. Nekem hiányzott a lapozás menete, a megszokott kellemes illat és az érzés, hogy egy könyvet tartok a kezemben. 

Természetesen, azért találtam előnyét is ennek a olvasási módnak. Nagyon praktikus volt, hogy bárhol bármikor olvashattam akár csak egy oldalt is, mert a telefonom mindig ott van a közelemben. Így akár Patrik nyugodt egyedül játszós perceit is ki tudtam használni én is egy kis kikapcsolódásra. Bár én szeretem azt a ráhangolódást is, ami megelőzi az olvasást. Amikor tudom, hogy most van fél órám magamra, bekuckózok az ágyra egy takaróval, kezembe veszem a könyvet és elmerülök benne. Én így szeretem. 

De térjünk rá a könyvre. Nem olyan rég több bloggal kapcsolatos csoportnak is tagja lettem, így kerültem kapcsolatba Nádasdi Krisszel is. Lehetőséget biztosított nekem egy kvázi próbaolvasásra, hogy megoszthassam veletek a tapasztalataimat. Én a szerinte legjobban sikerült könyvét választottam. 

Ez volt Az én Diótörőm. Igazából nekem a könyv elolvasása után egy kicsit furcsa a cím. Legalábbis szerintem nem igazán találó. Szerintem sokkal jobbat is lehetett volna adni neki, bár ugye nem igazán értek az íráshoz, biztos megvan az oka ennek a címválasztásnak. 

Inkább mondanám ifjúsági olvasmánynak, bár azt is olvastam már többször és volt azok között is jó pár olyan, ami maradandó élményt okozott. Szóval ez a tény nem riasztana vissza, ha könyvet kéne választanom. Ha megfog az alaptörténet, akkor mindegy milyen műfajba osztják. Őszintén, az elején nekem nem igazán tetszett a mű. Kicsit erőltetettnek éreztem, furák voltak a leírások, párbeszédek, valahogy nem igazán tetszett a stílus. De valahogy mégse tudtam abbahagyni. Lehetett sejteni, hogy mi lesz a végkifejlet, de mégis tudni akartam, hogy hogyan jutunk el oda. Ahogy egyre előrébb jutottam, vagy a leírás módja változott meg vagy én szoktam hozzá, de ott már egyáltalán nem éreztem zavarónak azt, ami az elején kifejezetten idegesített. 

A történet egy fiatal lányról szól, aki alkalmi partnert keres magának egy társkereső oldalon. Meg is találja a megfelelőt, de a fiú a megbeszélt találkozóra nem megy el, viszont itt összetalálkozik egy másik fiúval, aki nem sok szimpátiát vált ki belőle. A későbbiekben mégis találkoznak az első kiszemelttel, Ádámmal és el is indul köztük valami. Viszont Gézával, akivel először is csak a véletlen hozta őket össze, továbbra sűrűn egymásba botlanak és szép lassan barátsággá kezd érni a dolog. De mint azt sejteni lehet a barátságból alakulnak ki a legjobb kapcsolatok. Ez most sincs másként, főleg, hogy Ádám kezd egyre durvábban viselkedni. 

Szerintem a történetből is lehet látni, hogy tipikus tini könyv. Egyszerű, szórakoztató, nem túl hosszú és nem sok mondanivalója van. De néha kell az ilyen olvasmány is. 

Ha szeretnétek beszerezni magatoknak az alábbi linken tudjátok megtenni és válogathattok Nádasdi Krisz többi könyvéből is.