Nagyon szeretem a pizzát. Legyen az pizzériából rendelt, otthon készített, mirelit vagy bármilyen. De sajnos, többször fordult már elő, hogy ha ezeket ettem, akkor sajnos másnap nem igazán volt túl jó a pocakom. Most viszont egy olyan megoldást találtam, amivel nem kell félnem semmilyen mellékhatástól. Ráadásul nagyon gyorsan elkészíthető, ennyi idő alatt még a futár sem hozza ki és azt tehetünk rá, amit csak akarunk.

Szeretem Burián Szaffi oldalát és receptjeit. A termékei közül is próbáltam már párat, de azért általában szeretek olyan recepteket kipróbálni, amik nem igényelnek különleges alapanyagokat. A mostani receptet is az ő oldalán találtam. 

Túró alapú pizza

• 250 g túró
• 1 tojás
• 1,5 evőkanál tejföl
• 4 evőkanál zabpehelyliszt (én szénhidrátcsökkentett lisztet használtam)
• oregánó
• só

Nincs más teendő, mint az összetevőket összekeverni, egy sütőpapírral bélelt tepsin elegyengetni, 15 percre betenni a sütőbe kb. 180 °C-ra és elősütni.

Utána jöhetnek a feltétek. Ez lehet bármi. Én most ketchuppal kentem meg, csirkemellsonkát raktam rá, kukoricát, gombát és gazdagon megszórtam sajttal. Ezután következett még 15 perc sütés. És kész. Nagyon finom, egyáltalán nem érezni ki a túró ízét. Nálunk a család nagy kedvence lett. 

Próbáljátok ki! :)

Úgy tűnik a férjem nem csak nálam, a dm-nél is nyerő, mert megint az ő e-mail címével sikerült nyernünk a legújabb dobozvásárlási lehetőséget. Őszintén szólva most először nem pályáztunk mindegyik boxra és igazából most egyiket se mondanám, olyan szupernek, mint amilyenek az előzőek voltak. Eddig mindegyiknél volt egy amit tökéletesnek gondoltam, úgy, hogy abszolút megéri, most valahogy talán kettőre mondtam volna, hogy oké, nem lenne rossz. Az a férfiaknak készült doboz és a sikeresen megnyert Wellness box volt. 

Azért mégsem panaszkodok, mert a Wellness boxban található cikkek mindegyikét tudom majd hasznosítani.

• BOMB Cosmetics epres brulee: Szerintem az idei tél fő szenzációja a fürdőbomba volt a legtöbb bloggernél és vloggernél. Mindenki Lush, BOMB Cosmertics és egyéb márkák fürdőbombáit mutatta be. Én is csináltam házilag és valóban egy nagyon jó találmánynak tartom. Most viszont lesz lehetőségem egy másik változatot is kipróbálnom a sajátomon kívül. Amikor kinyitottam a dobozomat egyből megcsapott a kellemes epres süti illat. Egyszerűen mennyei. Ezt a terméket még nem sikerült kipróbálnom, mert Patrik születése után a forró fürdőzés nálam felér egy wellnessezéssel, már csak azért is, mert erre is ritkán jut lehetőségem.
• Balea Lovely tégelyes lábkrém: Az előző dobozban szintén volt egy grapefruit és menta illatú Balea termék, de az egy lábfürdősó volt. Már annak is nagyon bejött a frissessége. A lábkrém egy kicsit zsíros, viszont nagyon jól hidratálja a száraz lábat. Inkább este ajánlom a használatát, bár amikor én egy kicsi többet tettem rá, akkor még másnap is éreztem magamon.   
• Balea testradír holt-tengeri olajjal: Először kicsit furcsa volt, mert amikor kibontottam két réteget láttam a tégelyben. Volt egy szemcsés rész és egy olajos. Én azzal indítottam első használat előtt, hogy az ujjammal összekevertem ezt a kettőt és utána könnyű volt a használata. Nekem annyira ez nem jött be, mert bár puha lett tőle a bőröm, viszont a holt-tengeri olajnak köszönhetően olajos érzetet hagy használat után, ami nem nagyon szeretek. De ez legalább felébresztette bennem az igény, hogy keressek egy jó bőrradírt, mert ez mostanában nagyon kimaradt az életemből. (Ha tudtok ajánlani, akkor nyugodtan írjátok meg kommentben :) )  
• HIMALAYA HERBALS tápláló kézkrém: Én azokat a kézkrémeket szeretem, amik gyorsan beszívódnak. Ez abszolút olyan. Tetszik a kis mérete (50 ml), mert szerintem praktikus, könnyen hordozható és nagyon finom illata van. Ami még mellette szól, hogy nem tartalmaz parabéneket és kőolajszármazékokat.  
• GARNIER gránátalmás szövetmaszk Aqua Bomb: A másik nagyon kedvelt és már lassan mindenki által kipróbált és bemutatott dolog a fátyolmaszk. Ez a kék változtat glicerint, gránátalmakivonatot és hialuronsavat tartalmaz és érzékeny bőrűek is használhatják. Kipróbálni még nem volt alkalmam, de nagyon kíváncsi vagyok rá. 
• Parsa masszázs kesztyű: Ez tipikusan egy olyan dolog, amit biztos, hogy nem vettem meg volna magamtól, de most mégis örültem neki, hogy kipróbálhatom. Egy kicsit furcsa nekem, mert felvenni sem olyan egyszerű vizes kézzel és ez az egy kezes fürdés kényelmetlen is. Arca egyáltalán nem volt kellemes, nagyon dörzsölt. Lábra, karra, hátra viszont használható. Eltávolítja az elhalt hámsejteket és puhaságot hagy maga után. Viszont az biztos, hogy ilyet nem vennék magamtól. Sőt az sem biztos, hogy ezt sokat fogom használni.   
• Helia-D micellás sminklemosó kendő: Én szeretem az ilyen kendőket. Kényelmes megoldás lehet, én például az ágyam mellett tartok egyet és ha elfelejtem lemosni a sminkem, akkor csak előveszek egyet és ezzel le tudom mosni. Mindennapos használatra viszont nem használnám, mert a szemfestéket azért nem tökéletesen hozza le, legalábbis ha sokáig törlöm vele, akkor egy kicsit érzékennyé teszi. Vészmegoldásnak, vagy utazáshoz ajánlanám inkább.

Persze lehet mondani, hogy az hogy, egy doboznyi terméket féláron veszel meg az nagyon jónak mondható, de eddig a Dm ahhoz szoktatott hozzá minket, hogy ennél jóval nagyobb kedvezmény érhető el egy-egy dm Kedvencek doboz megvásárlásával. 

Kíváncsian várom, hogy milyen összeállítások lesznek legközelebb. :)

Elolvastam életem első e-bookját a telefonom segítségével. Annyira nem volt rossz élmény, mint amire számítottam, de azért úgy érzem, hogy én inkább maradok a hagyományos könyveknél. Nekem hiányzott a lapozás menete, a megszokott kellemes illat és az érzés, hogy egy könyvet tartok a kezemben. 

Természetesen, azért találtam előnyét is ennek a olvasási módnak. Nagyon praktikus volt, hogy bárhol bármikor olvashattam akár csak egy oldalt is, mert a telefonom mindig ott van a közelemben. Így akár Patrik nyugodt egyedül játszós perceit is ki tudtam használni én is egy kis kikapcsolódásra. Bár én szeretem azt a ráhangolódást is, ami megelőzi az olvasást. Amikor tudom, hogy most van fél órám magamra, bekuckózok az ágyra egy takaróval, kezembe veszem a könyvet és elmerülök benne. Én így szeretem. 

De térjünk rá a könyvre. Nem olyan rég több bloggal kapcsolatos csoportnak is tagja lettem, így kerültem kapcsolatba Nádasdi Krisszel is. Lehetőséget biztosított nekem egy kvázi próbaolvasásra, hogy megoszthassam veletek a tapasztalataimat. Én a szerinte legjobban sikerült könyvét választottam. 

Ez volt Az én Diótörőm. Igazából nekem a könyv elolvasása után egy kicsit furcsa a cím. Legalábbis szerintem nem igazán találó. Szerintem sokkal jobbat is lehetett volna adni neki, bár ugye nem igazán értek az íráshoz, biztos megvan az oka ennek a címválasztásnak. 

Inkább mondanám ifjúsági olvasmánynak, bár azt is olvastam már többször és volt azok között is jó pár olyan, ami maradandó élményt okozott. Szóval ez a tény nem riasztana vissza, ha könyvet kéne választanom. Ha megfog az alaptörténet, akkor mindegy milyen műfajba osztják. Őszintén, az elején nekem nem igazán tetszett a mű. Kicsit erőltetettnek éreztem, furák voltak a leírások, párbeszédek, valahogy nem igazán tetszett a stílus. De valahogy mégse tudtam abbahagyni. Lehetett sejteni, hogy mi lesz a végkifejlet, de mégis tudni akartam, hogy hogyan jutunk el oda. Ahogy egyre előrébb jutottam, vagy a leírás módja változott meg vagy én szoktam hozzá, de ott már egyáltalán nem éreztem zavarónak azt, ami az elején kifejezetten idegesített. 

A történet egy fiatal lányról szól, aki alkalmi partnert keres magának egy társkereső oldalon. Meg is találja a megfelelőt, de a fiú a megbeszélt találkozóra nem megy el, viszont itt összetalálkozik egy másik fiúval, aki nem sok szimpátiát vált ki belőle. A későbbiekben mégis találkoznak az első kiszemelttel, Ádámmal és el is indul köztük valami. Viszont Gézával, akivel először is csak a véletlen hozta őket össze, továbbra sűrűn egymásba botlanak és szép lassan barátsággá kezd érni a dolog. De mint azt sejteni lehet a barátságból alakulnak ki a legjobb kapcsolatok. Ez most sincs másként, főleg, hogy Ádám kezd egyre durvábban viselkedni. 

Szerintem a történetből is lehet látni, hogy tipikus tini könyv. Egyszerű, szórakoztató, nem túl hosszú és nem sok mondanivalója van. De néha kell az ilyen olvasmány is. 

Ha szeretnétek beszerezni magatoknak az alábbi linken tudjátok megtenni és válogathattok Nádasdi Krisz többi könyvéből is.

Hihetetlen gyorsan eltelt az év első két és fél hónapja. Talán most először kezdtem meg úgy az új évet, hogy tudatosan tervezgetni kezdtem. Úgy gondolom, hogy 2017 sok változást és döntést hozhat az én és a családom életébe.

Elkezdtem azon is gondolkodni, hogy miért is írom ezt a blogot. Nem szeretem a külsőségeket, nem igazán foglalkoztam ezzel soha. Nem is szoktam megosztani másokkal a dolgaimat a különböző közösségi felületeken. Most mégis ezt teszem. Talán azért, mert kerestem egy önkifejezési formát, amit élvezek. És úgy gondolom, talán meg is találtam. 

Most nem azt látom benne, hogy kifelé élek meg dolgokat, hanem azt remélem, hogyha valaki hasonló cipőben jár mint én, annak segítséget nyújthatok. Én anyukaként szeretem azokat az oldalakat követni, akik szintén kisgyerekkel vannak otthon és hasonlóan élik a mindennapokat mint mi. Néha kifejezetten jó, azt látni, hogy nem csak én vagyok kialvatlan, nem csak én keseredek el, ha valami nem úgy alakul, ahogy képzeltem, nem csak én keresem a válaszokat arra, hogy hogyan legyek jobb anyuka és mindamellett jó nő is. Természetesen ez alatt nem azt értem, hogy kárörvendő lennék és ha nekem rossz másnak is legyen. Megerősítést érzek mások által, hogy ha mások is ezeket a dolgokat élik át, akkor valószínűleg én is jó úton járok. :)

Éppen ezért bízom benne, hogy ha valaki elolvassa a kis szösszeneteimet, talán egy kicsit jobb kedvre derül, ötletet és kedvet kap valaminek a kipróbálására, vagy elkészítésére, vagy csak jól szórakozik. 

Remélem idén sok hasznos és érdekes bejegyzéssel tudok majd jelentkezni és, hogy egyre több követőre talál majd az oldalam, hogy érezzem van értelme annak, amit csinálok. 

Már több bejegyzésemben említettem, hogy a terhesség és szülés eléggé megviselte az amúgy is vékony szálú, kevés hajamat. Párt héttel a szülés után csomókban hullott a hajam. Nagyon ijesztő volt, éppen ezért mindenképpen kerestem olyan termékeket, amik segíthetnek. Kipróbáltam a Varga cseppeket és a hozzá tartozó sampont, ami egy időre elmulasztotta. Erről itt olvashattok bővebben.

Hónapok óta szemeztem a White Hair szalon hirdetésében található Magic Hair kapszulával. Annyira jó dolgokat ígért. Gyors hajnövekedést, erősebb szerkezetet. Mivel már próbálkoztam más tablettákkal és azokat se kaptam meg sokkal olcsóbban, ezért elcsípve egy kedvező akciót  beszereztem a három havi adagot, hogy megtudjam mennyire valós, amit a reklámokban ígértek.

Viszonylag gyorsan ki is szállították a csomagomat, amiben a 3 dobozon kívül volt még egy csodakefe és egy hajápoló olaj is. A kefe egy kicsit először indokolatlannak tűnt az én rövid, kevés hajamhoz, de a vizes haj kibontására szuper, kicsit sem húz. Az olajnak egyszerűen mesés az illata. Az előnye, hogy tényleg ha 2 cseppnél többet rakok a kezemre, akkor zsíros hatást érek el vele, éppen ezért rettentő gazdaságos.

Szóval 2016. november 17-én elkezdtem használni a Magic Hair kapszulát. Napi kettőt kellett szedni, lehetőleg két részletben. Ez nem igazán tetszett, mert a folyamatos vitamin szedés eddig is okozott nekem problémát, mert a legtöbbször elfelejtettem bevenni őket. Most viszont mivel komoly eredményre számítottam és tudtam, hogy ehhez rendszeres használat kell, ezért valahogy most nem felejtettem el sose bevenni. Na jó a sose az kicsit túlzás, mert a 3 hónap alatt talán 3-szor mégis megtörtént, de magamhoz képest ez hihetetlen teljesítmény volt. (Viszont azóta fejlesztették a kapszulát és már olyan kiszerelésben lehet kapni, aminél már csak napi egyet kell szedni)

Már az első hónapban is megdöbbentő volt, hogy mennyit nőtt a hajam. Nem számítottam arra, hogy ahhoz képest, hogy átlagban 1-1,5 cm-t nő a haj 1 hónapban, nekem 3 cm-t fog. És nem csak a hossza, de a hajam tapintása, állaga is jobb lett.

Éppen ezért nagyon lelkesen vártam a második hónap végét. Eddigre összesen 7 cm-nél tartottam. Azt egyetlen dolog, amit kellemetlenségnek mondhatok, hogy annyi babahajam lett, hogy elől néha nehéz volt rendesen megszárítani a hajam. De ez legyen a legnagyobb probléma, hiszen ezt leszámítva sokkal kezelhetőbb lett a frizurám.

Mire az harmadik doboz kapszula is elfogyott számomra megdöbbentő eredmény született, ugyanis még kb. 3 cm-re hosszabbodott a hajam. Azért nem a leghosszabb pontot írom, mert azt csak pár szál érte el, éppen ezért úgy érzem igazságosnak, ha azt a részt írom, amit a nagyobb rész elért. 

Azért már igencsak szükségessé vált egy hajvágás, mert hát a kúra előtt is legalább 2-3 hónapja nem lett belőle vágva. És hát a tövénél valóban erősebbé vált a hajam, de a vége az még nagyon erőtlen és elvékonyodott volt. Anyósom fodrász, így ő szokta a frizurámat készíteni. Ismeri már a hajam és meg is jegyezte, hogy milyen sokat javult a hajam szerkezete.

Én nagyon elégedett vagyok a Magic Hair kapszulával. Nekem teljesen bevált, talán sose éreztem ilyen erősnek a hajam, sose volt ilyen tartása. Nem hagyom abba a szedését, mivel a második hónap után egy olyan lehetőséget hirdetett meg a Magic Hair, hogy ha valaki megosztja egy videóban a tapasztalatait, akkor kap 3 havi kapszulát és egy ajándék Rusk hajápolót. Kezdem megszeretni a Rusk termékeit is, mivel rendkívül gazdaságosak és nagyon szépen ápolják a hajat, fényt és csodás illatot adva neki.

Legyen szép napotok! 

A hétvégén ellátogattam a Womanity Fesztiválra. Igazából most kb. 2 hete hallottam róla először egy online hirdetésből. Felkeltette az érdeklődésemet, a sok baba-mama rendezvény után szerettem volna részt venni egy olyan eseményen, ami nekem, nekünk nőknek szól. 

"A mozgalmat Czagány Alexandra újságírónő indította útjára azzal a céllal, hogy olyan hiánypótló platformot teremtsen, amely nagy nyilvánosságot elérő felületein és rendezvényein őszinte párbeszédeket kezdeményez arról, mi mindenre képesek a nők. 

A Womanity Fesztivállal egészen nagyméretű összefogássá alakult a kezdeményezés, mely nem csak a nőket érintő társadalmi és sajátos problémákkal foglalkozik, hanem például médiatudatosságra is ösztönzi őket. A fesztivál külön jellegzetessége, hogy kisebb manufaktúrák és világszerte ismert brand-ek a fesztivál napján díjmentesen kipróbálhatóvá teszik egyes termékeiket és szolgáltatásaikat, hogy a nők ne csak reklámok alapján érezzék magukat meggyőzve." Ezeket az információkat a belépésnél átadott Womanity magazinban lehet olvasni, ami mellé egy-egy Ziaja mini terméket kapott minden látogató. Előzetes regisztráció után a rendezvény ingyenes volt, annak kellett fizetős jegyet váltania, aki az előadásokon is részt kívánt venni. 
Az esemény a Várkert Bazárban került megrendezésre. Én még nem jártam itt, de a környék teljesen lenyűgözött. Maga a terem már nem annyira, szerintem egy kicsit sötét volt bent. Legalábbis ott ahol a kiállítók voltak, mert ahogy az előadóterembe benéztem, ott semmi gond nem volt a világítással. Azért hozzá lehetett szokni, de nem irigylem azokat, akik egész nap ott voltak. 

Kb. 1 óra kellett nekem ahhoz, hogy körbenézzek mindenhol. Természetesen nem mindegyik standnál álltam meg. Volt lehetőség több helyen is különböző kezeléseken, szépészeti eljárásokon részt venni. Mivel általában mindegyiknél több várakozó is állt sorban, így én egyik helyen sem vettem igénybe ezeket a szolgáltatásokat. Pedig biztos nagyon érdekes és talán ezekkel lehet igazán felkelteni a nők érdeklődését az adott dologgal kapcsolatban.

Őszintén mindig is foglalkoztatott, hogy a kitelepülők mi alapján választják ki a hozzá tartozó személyzetet. Valahogy az az érzésem, hogy erre a feladatra sem alkalmas mindenki. Persze szuper, ha egy csinos kislányt odaraknak, de ha neki nincs kedve ott lenni, akkor nem is igazán fog nekem segíteni. Vagy lehet hogy nekem túl nagy elvárásom az, ha odalépek egy pulthoz egy kiállításon, akkor tájékoztassanak, hogy mit lehet ott csinálni, mit képviselnek, mit lehet kapni és mit kell érte tenni. Legalábbis szerintem a legtöbben ismerkedési szándékkal voltunk ott, tehát az a kérdés egy standnál, hogy 'Miben segíthetek?' kicsit fura.De ezt nem csak itt tapasztaltam. Természetesen nem vagyunk egyformák, ez az én véleményem. 

Voltak azonban nagyon szimpatikus kiállítók is. Az én kedvenceim az AVON, a Kyäni, a drRiedl, a GERTRAUD GRUBER, a Kanga Training és a Spirit4you voltak. Itt mindegyik helyen nagyon kedvesen, előzékenyen adtak tájékoztatást arról, hogy mivel foglalkoznak, miért vannak jöttek el a kiállításra és hogy honnan tudok még több információt kapni róluk. Ezeknél a cégeknél kóstolhattam, termékmintát és szóróanyagot kaptam, nagyon pozitív benyomást tettek rám.

Mivel csak úgy tudtuk megoldani, hogy családilag menjünk el, a férjemmel és Patrikkal együtt, így az biztos volt, hogy az előadásokat nem fogom végighallgatni, csak a kiállítókat tudom feltérképezni. De én erre is voltam igazán kíváncsi. Aki már látogatta többször a blogomat, az láthatta, hogy én odavagyok a termékmintákért és mini termékekért. Éppen ezért ez teljes mértékben az én rendezvényem volt. Ha jövőre megyek, akkor már lehet, hogy az előadásokat is megnézem, mert ott is voltak olyanok, amiket szívesen meghallgattam volna. Nagyon jól éreztem magam, jó volt megismerkedni egy-két céggel, mert volt jó pár olyan, akikkel még nem találkoztam eddig. Örültem a termékmintáknak, kíváncsi vagyok, hogy beválik-e majd valamelyik. Én jövőre is biztos résztvevő leszek. 

Nagyon szeretek Patrikra hálózsákot adni éjszaka és szerencsére ő is jókat alszik benne. Viszont ez nem volt mindig így. Én már a babavárás alatt kinéztem a hálózsákokat, mert kezdettől fogva az a kép élt bennem, hogy ha azt ráadom akármennyire is forgolódik nem fog kitakarózni és megfázni, kényelmes meleget biztosíthat számára egész éjszaka. De mivel ő hason alvó születése óta, viszont a legtöbb beszerzett hálózsáknak az elején van a cipzár, ami fent, a kis nyakánál záródik, így kicsit féltem ráadni őket. Sokáig, amikor elhatároztam magam, hogy majd ma este abban altatom, akkor jött egy az átlagosnál rosszabb éjszaka és egy időre megint száműztük a zsákot. 

Aztán valamikor, amikor Patrik talán 6 hónapos lehetett, egy este mégis feladtam rá egy ajándékba kapott felül kapcsos, oldalt cipzáros hálózsákot és semmi probléma nem volt vele, jót aludt egész éjszaka. Innentől kezdve az esték állandó kelléke lett nálunk a hálózsák.  

Éppen ezért nagyon örültem neki, amikor Csepreghy Rózsa a Nobile Babahálózsákok megálmodója felajánlott Patriknak egy hálózsákot kipróbálásra, amit ezúton is nagyon nagyon köszönünk. Egy újabb olyan anyuka, aki saját tapasztalatait felhasználva tud segíteni anyukatársainak. Ezért is mentünk el a februári Pici Piacra, hogy ott át tudjuk venni az ajándékot. 

Nekem szerelem volt első látásra ez a színes, vízilovas gyönyörű hálózsák. Egyszerűen csodaszép. Először viszont nekem egy kicsit furcsa volt, hogy kor alapján egy az eddigieknél sokkal sokkal hosszabb zsákot kaptunk. Az előnye, ugyanakkor hátránya is volt a kisebb méretnek, hogy abban nagyon ügyesen tudott Patrik sétálni is. Viszont ahogy utánaolvastam, az, hogy alul van a cipzár kocsija a Nobile zsáknak ha becipzáraztuk, lehetővé teszi, hogy ha nem végig húzzuk be, akkor alul nyitva marad, ami szintén biztosít egyfajta szabad mozgást a totyogósok számára.  

Az otthon lévő hálózsákjainknak a cipzárját eléri a Patrik így többször előfordult már, hogy lehúzta és vagy félig kint volt belőle, vagy a forgolódástól a fenti patentok kikapcsolódtak és teljesen lejött róla. Ez biztos ébredést jelentett, de mi nem szoktunk bemenni hozzá éjszaka még akkor sem ha megébred. Kitapasztaltuk, hogy olyankor fontos mondandója van, amit egy monológban általában letud és alszik tovább. Viszont, akkor ha azt látjuk a kamerán, ami a szobájában van, hogy nincs rajta semmi, akkor muszáj bemennünk hozzá, hogy meg ne fázzon és ezzel meg is zavarjuk annyira, hogy nehézkessé válik a visszaalvás. Az új zsákját eddig mindig rajta találtuk reggelente, mert ebből sokkal nehezebb lenne kimásznia, ami megnyugtató számomra, biztos lehetek benne, hogy ebből nem mászik ki a kis Houdini

Az mindenképpen látszik, hogy minőségi alapanyagokból készülnek a termékek odafigyeléssel, szeretettel, gondoskodással, hogy gyermekeink a legjobbat kaphassák. A tisztítása is roppant egyszerű, nem igényel semmilyen különleges gondoskodást. Én nagyon szeretem ezt a hálózsákot és ami még ennél is fontosabb, hogy azt veszem észre Patrik is nagyon jókat alszik benne. A méretei miatt szerintem még 1-2 évig biztos pontja lehet az éjszakáinak. 

Amit még fontos tudni a Nobile hálózsákokról, hogy 3-6 éves gyerekek számára is beszerezhetőek. Ez egy egyedi dolog, nem igazán találkozni ezzel a lehetőséggel máshol. Ez megnyugtató lehet minden hálózsákpárti szülőnek.

Ezt a termék ismét bizonyította nekem, hogy az egyedi, dizájner termékek néha sokkal többet adhatnak. Nemcsak a minőség és a szakértelem szól mellettük, hanem a tervező segítsége, kedvessége és engem általában az is feldob, hogy van valamim, ami különleges és nem sok mindenkinek van belőle. Bár a Nobile hálózsákoknál minden anyukának azt ajánlom, hogy szerezzen be belőle. 

Betegnek lenni sohasem jó dolog. Szerencsére én nagyon ritkán gyengélkedem, már emiatt a szó miatt is. Nem szeretem a gyengeséget és nagyon nehezen viselem a kiszolgáltatott helyzetet. Főleg, ha még segítséget is kell kérni. És hát sajnos erőtlenül fekve sajnos nem nagyon lehet más tenni. 

Arra sem emlékszem, hogy mikor voltam utoljára lázas beteg, talán olyan 7-8 éve. Egy-két enyhe megfázás persze volt, de azok ahogy jöttek úgy mentek is. Most viszont bepótoltam ezt a pár évet és egyben kijött rajtam. Több mint egy hétig próbáltam kikeveredni egy mandulagyulladásból, úgy, hogy az első 5 napban folyamatosan csak romlott az állapotom. 

Több szempontból is szörnyű volt. Egyrészt betegség idején jön rá az ember, hogy mennyire természetesnek veszünk bizonyos dolgokat. Pedig hihetetlenül hálásnak kéne lennünk minden egyes egészségben eltöltött napért. Most az, hogy lenyeljek egy korty teát iszonyatos kínokat jelentett. De tényleg. És mindezt 3-4 napon keresztül. Nem vagyok egy elhagyós fajta, de a legrosszabb napon például a reggeli gyógyszereim és vitaminjaim bevétele 20 percig tartott, pedig ez kb. 6-8 tablettát jelent.  És persze pár nap után úgy nézett ki a konyhapult mint egy patika. Azt se lehet mondani, hogy legalább pihentem egy kicsit, mert kb. 4 napig alig tudtam aludni. Főleg az éjszakai alvás okozott problémát, mert valamikor az orromon képtelen voltam levegőt venni, ha viszont a számon vettem, akkor még sokkal rosszabb lett a torkom és az ébresztett fel. 

És itt jön, hogy hogyan is lehet ezt megoldani, úgy, hogy közben el kellene látni egy másfél éves kisfiút? Hát csakis segítséggel. Szerencsére nagyon jó apukája van Pariknak, akivel csodásan el is tudnak lenni. Viszont ilyenkor derül ki az is, hogy a férj, aki mindennel képben van, nem is biztos, hogy így van. Mert hát ugye hol is tartunk ezt? Hova is szoktuk azt tenni? Mit is kell a gyerekre adni? Mit adjak neki reggelire, uzsonnára, ebédre? És higgyétek el nálunk még tényleg nagyon is kiveszi a férjem a részét. Hihetetlen nagy segítség tud nekem lenni. De azért teljesen más az, ha valaki a kezed alá dolgozik, mintha mindent neked kell egyedül elvégezned. 

Meg persze ott vannak még a nagymamák, keresztszülők. Most ezen a héten nálunk szinte mindenkit be kellett vetni azért, hogy én legalább két-három napot tudjak kicsit feküdni, mert igazából nagyon nem is volt erőm, hogy ellássam a Patrikkal kapcsolatos feladatokat.

Elég panaszkodósnak tűnik ez a bejegyzésem, de valójában nem ez vele a célom. Hanem az, hogy kifejezzem a tiszteletem azok iránt a szülők iránt, akik lázas betegen is képesek gondoskodni a gyermekeikről. El sem tudom képzelni, hogy mi lehet azzal akinek nincsen semmilyen segítsége. 

A lényeg, hogy mandulagyulladás tesztelve és egyáltalán nem ajánlom senkinek! Jó egészséget mindenkinek! :)

Sokszor jártam már úgy, hogy elolvastam egy könyvet és arra emlékeztem, hogy nagyon nagy élményt nyújtott, de hogy pontosan mi is volt a cselekmény és hogy zajlottak az események az kiesett. Így voltam Cecelia Ahern A szerelem kézikönyve című könyvével is. Tudtam, hogy nagyon tetszett, mert egy barátnőmnek meg is vettem régebben karácsonyra. Most az ő könyvespolcán futottam megint bele és kedvet kaptam hozzá, hogy újra felelevenítsem ezt a történetet. Nem sokszor szokott velem előfordulni, hogy valamit kétszer olvassak el, de rá kell jönnöm, hogy ez nem is olyan rossz dolog. Bár most nem tudtam magam olyan gyorsan átrágni magam rajta, mivel most már akad valaki, aki néha megállj szab a pihenőimnek, de így pár év után is ugyanúgy szerettem ezt a könyvet.

A történet egy fiatal lányról szól, Christine Rose-ról, aki egy önzetlen és segítőkész ember. Éppen ezért, amikor a szeme láttára próbál valaki öngyilkos lenni és leugrani egy hídról, nem tudja tétlenül végignézni. Főleg, hogy valakin pár nappal korábban nem tudott ugyanilyen helyzetben segíteni. Most viszont Adam Basil-re hatással lesz. Alkut kötnek, hogy Christine a férfi 35. születésnapjáig bebizonyítja, hogy igenis érdemes élni, mert az élet tele van szépségekkel. De valóban sikerülhet ez 2 hét alatt? 

Bár elég nyomasztó szituációval indul a könyv mégis tele van humorral, érzelemmel és rendkívül szórakoztató. Az egyik kedvenc könyvem, tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom. 

Másodszori olvasásra, már nem csak a történetre tudtam figyelni, hanem a cselekmény néha el is gondolkodtatott. Vajon hányan képesek megtenni, hogy kilépjenek egy kapcsolatból, ami már nem működik? Ha nincs bántalmazás, veszekedés, semmilyen komoly probléma, de szenvedély sincsen. Te maradnál a biztos, de boldogtalan kapcsolatban, vagy esélyt adnál magadnak az igazi boldogságra? 

Már hónapok óta vannak olyan gondolataim, amikor azt érzem, hogy rám férne egy kiadós tisztítókúra. Elég sokszor volt indokolatlan teltségérzésem, olyankor úgy érztem magam mint egy lufi. Talán egy picit annak is látom magam. Van némi gyanúm, hogy a szervezetem nem igazán van jó barátságban a gluténnal. Vagyis voltam olyan nem orvosi vizsgálaton még Patrik születése előtt, ami ki is mutatta, de mivel nem vittem túlzásba ezért nem nagyon foglalkoztam vele. Az utóbbi pár hónapban viszont egy kicsit eleresztettem magam és lassan minden étkezéstől rosszul éreztem magam. Így arra jutottam, hogy most valami kicsit drasztikusabb változást szeretnék eszközölni. Azt vettem észre, hogy nekem azok mennek igazán. 

Ezért egy igazi tisztítást kerestem, így akadtam rá erre a léböjt kúrára. Van már tapasztalatom ilyen téren, bár ott egy Candida diétát megalapozva kellett különböző folyadékokat bevinni, de az csak 2-3 napig tartott. Komoly volt az elhatározásom, ezért bíztam benne, hogy az 5 nap sem fog problémát okozni. Főleg, hogy közérzet javítást is reméltem ettől az egésztől. 

Így nézett ki az  napos Fitness program:

• Az első nap: Búzafűlé: Hát én egy kicsit jobbra számítottam. Nekem nem igazán jött be az íze. Nem volt  könnyű az egész üveget meginni. 
• A második nap: Zöldséglé: Nagyon hasonlított a paradicsomlevesre, az állagában is. Finom volt, de kicsit túl erős az utóíze, ami talán zeller volt.
• A harmadik nap: Ananászlé: Ezt a napot vártam a legjobban. Szeretem az ananászlevet és ez pedig egy különösen finom ananászlé volt.
• A negyedik nap: Céklalé: Egy kicsit tartottam tőle, hogy nem lesz finom, de ez is ízlett.
• Az ötödik nap: Sárgarépalé: Egyáltalán nem volt rossz, szimplán sárgarépa íze volt. 

Minden nap csak a meghatározott levet lehetett inni és mellé le volt írva, hogy mennyi rozskenyeret szabad elfogyasztani. Én minden esetben pirítóst csináltam belőle, mert úgy kifejezetten finom volt. 

Azt kell, hogy mondjam, hogy ez a pár nap igazolta azt, amit eddig is tudtam, hogy én szeretek enni. Szeretem az ízeket, a finom ételeket és italokat. Ez az öt nap azért elég hosszú volt. Bár egy kicsit segített, hogy nem végig ugyanazt az italt kellett inni, de néha azért hatalmas önuralomra volt szükségem ahhoz, hogy ne harapjak bele a férjemnek és a kisfiamnak készített ételekbe. Főleg, hogy Patrik nagyon jószívű kisfiú és elég gyakran szeretne minket is megetetni azzal az étellel, amit ő is eszik. Ember legyen a talpán, aki ilyenkor visszautasít egy ártatlan szemű kis tüneményt, főleg, hogy éhes és valami finomságot próbálnak a szájába tuszkolni. Szóval tényleg voltak kemény periódusok. 

De kibírtam. Ami nem volt leírva, de én engedélyeztem magamnak, az majdnem minden nap egy pohár csalán, kamilla, vagy zöld tea volt, mindenféle ízesítés nélkül. Ebben a hidegben nagyon jól esett egy meleg ital. Kicsit olyan főtt étel hatást keltett bennem.

Hát nem tudom, hogy mennyire sikerült valóban méregtelenítenem, mert amit mindenki gondol ilyenkor, hogy természetes velejárójaként majd egyfolytában látogathatjuk a mellékhelyiséget, az nálam teljesen elmaradt. Sőt néha még talán kevesebbet is jártam ki. Az viszont biztos, hogy a haspuffadásom elmúlt. És természetesen kilóktól is szabadultam meg. Szám szerint 3,5 kg ment le. Természetesen ez még édes kevés és őszintén nem kerültem még abba az állapotba, hogy büszkén vállalnám a testem, de mivel azért van látványos változás, ezért mutatom csak meg ezt a képet. 

Arra biztosan jó volt ez az 5 nap, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy van akaraterőm és amit elhatározok, azt véghez is tudom vinni. De őszintén, egyenlőre úgy gondolom, hogy nem valószínű, hogy ezt legközelebb is végigcsinálnám. 

Viszont azóta, hogy ezt befejeztem máshogy étkezek, jobban odafigyelek arra, hogy mikor mit eszek. És egy újabb dolgot próbálok most ki két héten keresztül, de azt hogy mit is pontosan, azt majd később hozom nektek egy új bejegyzésben. :)