Mivel közeledik a nyár, ahol már nem tudjuk az esetlegesen le nem szedett szőrszálakat hosszú nadrágok alá rejteni, így ideje megtalálni azt a módszert, amivel a legmelegebb évszakban simák, puhák és hosszú távon szőrtelenek maradhatunk. 

Nem tudnám azt mondani, hogy mindig ugyanolyan módon szőrtelenítek. Szeretném a hosszútávú megoldásokat választani, ami általában azt eredményezi, hogy egy ideig gyantázható hosszra növesztem a szőrt, aztán keresem a megfelelő időt, hogy véget vessek a Chewbacca létnek. De legtöbbször vagy időm, vagy energiám, vagy kedvem nincs ehhez a procedúrához, ezért mindig eljön az a pont amikor már idegesít, hogy szőrös vagyok, ekkor bedühödök, fogom magam és megborotválkozok. Persze ez leginkább azóta van, amióta anyuka vagyok. :) (Na jó, azért néha eljutok vagy a gyantáig, ritkábban az epilátorig is, de erre elég ritkán kerül sor.)

Régóta foglalkoztatott, hogy milyen lehet cukorpasztával szőrteleníteni, hiszen annyira egyszerűnek tűnik és annyi jót hallani róla. Amúgy régen, Takács Norie egyik videója alapján meg is csináltam házilag a cukorgyantát, de valahogy az elkészítéssel együtt elég macerás volt. Amikor egyszer elkészítettem akkor jól leszedte a szőrt, sőt talán két alkalomra elég gyanta készült, de csak akkor frissen szedtem le, ami a hűtőbe került, az pár héttel később a kukában végezte. Így nem próbálkoztam vele többet.

De mivel kaptam ajándékba egy Veet cukorgyantát a dm Beauty Workshopon, egyből jött az ötlet, hogy a Glamour napokon beszerzek mellé egy X-epil cukorpasztát, hogy össze tudjam hasonlítani a kettőt. Hátha valamelyikkel végre megtalálom azt a gyantát, amivel majd szívesebben állok neki szőrteleníteni.

X-epil

Ha nem értesülők róla, hogy a Veet-nek is van hasonló terméke, ezt akkor is mindenképpen megvettem volna, hiszen ahogy utána néztem ez a hagyományos értelemben vett cukorpaszta, amit biztosan láttatok már videóban, hogy lehet lehúzócsík nélkül is használni, úgy, hogy egy kis pasztagombócot kenünk rá a bőrfelületre szőr növekedésével ELLENKEZŐ IRÁNYBA, és a szőr növekedéssel MEGEGYEZŐ IRÁNYBA HÚZZUK LE. Ez a hagyományos gyantáknál ugye pont fordítva működik. Hogy ennek köszönhető-e, de valóban kevésbé fájdalmas, mint más gyanták. (Bár hozzá teszem, hogy szerintem nekem elég magas a fájdalom küszöböm és amúgy is jól bírom a gyantázást) 

Ami nagyon nem tetszik ennél a terméknél, az a tégely amiben van a gyanta. Könnyen deformálódik, ezért nem olyan egyszerű rá a kupakját visszacsavarni. Bár gondolom, hogy a melegítés miatt lehet ez  a csomagolás /bár a Veet is ugyanolyan módokon melegíthető és mégis masszív dobozban van/.

Ez a cukorpasztát mint már említettem, lehúzócsíkkal és anélkül is használható. Én csak csík nélkül próbáltam ki. Hát, őszintén, ezt még gyakorolnom kell. Először is, rá van írva, hogy kb. 10 másodpercig kell mikróban melegíteni. Én ezt nem igazán akartam elhinni, így egy kicsit tovább hagytam bent. Nem kellett volna. Valóban elég lett volna ez a kevés idő, ugyanis így túl folyós lett az állaga, ami viszont oda vezetett, hogy egyáltalán nem akart gombóc formában maradni, hanem szálas, nyúlós lett. Így várnom kellett. Viszont a jó hír, hogy meleg vízzel tökéletesen jól és egyszerűen lehet lemosni ezt a pasztát magunkról és gondolom, hogy a lehúzócsíkokról is. Miután egy kicsit hűlt a gyanta, utána azért sikerült szőrtelenítenem is, de szerintem a technikám még nem az igazi, ezeket a mozdulatokat szerintem tényleg még gyakorolnom kell. Hogy akarom-e? Mindenképpen, ugyanis a bikini vonalamon is kipróbáltam és amellett, hogy elviselhető módon fájt maga a szőrtelenítés, /ezen a területen amúgy borotválkozni szoktam, szóval itt nem gyengültek meg a szőrszálaim/ és utána sem volt fájdalmas és érzékeny a bőröm, sőt még csak ki sem pattogtam. Azért sem szoktam itt gyantázni, mert volt már olyan, hogy legyantáztam, de utána nagyon kipöttyösödtem, így ennyit nem ért.

Veet

Egy kicsit csalódás volt nekem, hogy ezt a cukorgyantát nem lehet úgy használni, mint az X-epilt, ugyanis nekem a cukorgyantáról az a kép élt a fejemben, hogy csak felkenem visszafelé lehúzom és kész. Nem kell papírcsíkokkal bajlódni. De mindegy, azért gondoltam adok neki egy esélyt ennek ellenére. 

Amikor kivettem a dobozból egy kicsit reménykedni kezdtem, hogy talán mégis jó lesz, ugyanis sok-sok évvel ezelőtt talán az első gyantás kísérletezésemnél egy ugyanilyen tégelyben lévő Veet gyantát vettem és azt nagyon szerettem. Sajnos csak egyszer tudtam belőle vásárolni, mert mint kiderült, akkor pont kiárusították és utána nem volt kapható sehol. Nagyon vékonyan lehetett felkenni, talán egy ugyanolyan fa spatulával, mit ami ehhez a készlethez jár. És talán még azon is volt egy használhatóságot jelző kis jelzés, mint ezen. Ezt nagyon jó ötletnek tartom, ugyanis így könnyen el tudjuk kerülni, hogy megégessük magunkat. 

Szóval nagy reményekkel álltam neki ezt kipróbálni és azt kell, hogy mondjam, ugyanolyan jó, mint amit anno vettem. A spatulának köszönhetően vékonyan felkenhető, jól eltávolítja a szőrszálakat és az esetlegesen rajtunk maradt gyantát könnyen le tudjuk most csupán csak meleg vízzel is. Ami még jó, hogy a papírszalagokról is lejön a gyanta, így azokat sem kell eldobni egy használat után.

Összességében mindkét gyantát nagyon jó szívvel tudom ajánlani, hiszen nekem, aki csak időközönként szokott ilyen módon szőrteleníteni és nem vagyok egy profi gyantázó, nekem is egyszerű volt használni és tökéletesen elégedett vagyok a végeredménnyel. 

Ez persze csak az első benyomás volt, azért ahhoz, hogy kiderüljön, hogy hosszú távon melyik lesz a befutó nálam, majd még kell pár alkalom, hogy használjam őket. De szerintem addig is sokkal szívesebben fogok a gyanta után nyúlni, mint eddig.

 Ti milyen módon szoktatok szőrteleníteni?

Szép napot!

Marika

Szeretem azokat  a termékeket, amiket nem csak én, de a kisfiaim is bátran használhatnak. Eddig a Biodermának minden kipróbált készítményével elégedett voltam, most szerettem volna megnézni, hogy azok, amiket közösen használhatunk a fiúkkal szintén ilyen jók-e.

BIODERMA Atoderm Olajtusfürdő

Bár nekem nincs kifejezetten érzékeny bőröm, télen általában nagyon kiszárad. Ezen nem segít, hogy gyakran elfelejtem bekenni magam, már csak akkor teszem meg, amikor nagyon viszket és egyfolytában vakarózok. Mivel ilyenkor nekem is olyan gyengéd és hidratáló ápolás kell, mint a kisbabák bőrének, ezért választottam a fürdésekhez a Bioderma olajtusfürdőjét. Azt kell hogy mondjam, hogy abszolút szerelem. Tökéletes ápolást biztosít a teljes családnak fürdés, zuhanyzás közben. Szeretem, hogy olajos állaga mellett jól habzik, könnyen el lehet oszlatni a bőrön, viszont egyáltalán nem nehezíti el azt. Kellemesen sima bőrt eredményez. Az illata szolid, visszafogott. Hipoallergén, parabénmentes, színezékmentes, szappanmentes, amik szintén fontos szempontok egy babákra is használható tusfürdőnél.

BIODERMA ABC Derm Hidratáló Krém

Parabénmentes, hipoallergén és nyugtató illatú. Ez volt az, amiért szívesen próbáltam ki, de ez, azért önmagában kevés lenne ahhoz, hogy hosszú távon használni akarjuk. Pedig mi nagyon szívesen kenjük be vele a kisfiaim bőrét, mert könnyen el lehet oszlatni, viszonylag jól beszívódik, bár azért nem azonnal. Szuperül hidratál, már egy használat után sokat javít a nagyon kiszáradt bőrön is.

Én a saját bőrömön nem igazán szerettem használni, mert nem szeretem a nehezebb krémeket. Így is nehezen veszem rá magam testápoló használatára, de akkor nálam igenis fontos szempont a gyors beszívódás.

BIODERMA Sensibio H2O arc- és sminklemosó micellaoldat

A Bioderma arclemosóját már régebb óta használom. Azért tartom fontosnak megemlíteni ebben a felsorolásban, mert igenis édesanyaként, főleg az első időkben, nagyon nehéz időt fordítani saját magunkra. Legyen szó, akár a pihenésről, kikapcsolódásról, de akár a bőrápolásról is. Éppen ezért szeretem annyira a micellás vizeket, hiszen megfelelő tisztítást és hidratálást is kapok tőle, egy lépésben, gyorsan és egyszerűen. Persze itt is jó tudni azokat a háttérinfókat, hogy illatmentes, alkoholmentes, parabénmentes termékről beszélünk, ami a tavalyi évben két díjat is, a Cosmo Beauty Awards és a Glamour Glammies gyógyszertári arclemosók kategóriáját megnyerte. 

 Ti milyen Bioderma készítményt próbáltatok már ki?

Szép napot!

Marika

Nem biztos, hogy ezt a könyvet jó, hogy a Lefelé a folyón című könyv után olvastam el, hiszen most egymás után ez volt a második olyan könyv, amiben torzult gondolkodású emberek alakítják az eseményeket és nem tökéletes happy end a vége. Vagy igazából nincs is happy end. Nem mintha mindig azzal kellene végződnie egy könyvnek, de valahogy én jobban szeretem a pozitív befejezéseket. Vagy legalábbis azt, amiben nem ennyire tragikus a lezárás.

Fülszöveg:

Ella Longfield kihallgat két vonzó fiatalembert, akik kamaszlányokkal flörtölnek a vonaton. Nem gondol semmi rosszra, míg rá nem döbben: a srácok nemrég szabadultak a börtönből. Anyai ösztöne azonnal riadómódba kapcsol. A telefonért nyúl, ám történik valami, ami megállítja... 

Másnap arra a hírre ébred, hogy eltűnt az egyik lány, a gyönyörű, zöldszemű Anna Ballard. 
Egy évvel később Annát még mindig nem találták meg. Ellát bűntudat gyötri amiatt, hogy nem cselekedett, és nem ő az egyetlen, aki képtelen elfelejteni a történteket. Valaki fenyegető leveleket küldözget neki - leveleket, melyek azt jelentik: komolyan féltenie kell az életét. 

Majd az eltűnés évfordulóján felhívást tesznek közzé, melyből kiderül, hogy Anna barátai és családja valószínűleg elhallgatnak valamit. A lány legjobb barátnője, Sarah nem mondta el a teljes igazságot arról, hogy mi történt pontosan azon az éjszakán - és a szülőknek is megvannak a maguk titkai. 
Vannak, akik tudják, hol van Anna - de nem árulják el. Viszont figyelik Ellát.

A könyvben rengeteg a hazugság. Mindenki próbálja óvni saját magát és bár hiába tűnt el egy lány, a teljes igazságot sokan titkolják még akkor is, ha ezzel a nyomozást hátráltatják.

Szeretem azt, hogy az eseményeket a külön-külön vett szereplők oldaláról mutatják be. Beleláthatunk itt a barátnő, az apa, a magánnyomozó és a szemtanú gondolataiba, érzéseibe. Érdekes szál a cselekményben, hogy a szemtanút is belevonják, pedig általában csak megemlítés szintjén szoktak lenni egy esemény kapcsán, pedig hát mennyire sok érzés kavaroghat azokban az emberekben, akik találkoznak valakivel, akivel pár óra múlva kiderül, hogy történt vele valami.

Nagyon tetszik a könyv végén lévő rövid kis jegyzete a szerzőnek, aki egy kicsit bemutatja, hogy miként jött a könyv alapjának az ötlete, mivel, mi volt a célja. Az meg különösen tetszik, hogy a visszajelzést is kérve, megadta az elérhetőségeit is. Ez számomra teljes mértékben azt tükrözi, hogy érdeklik a regényével kapcsolatos érzések, észrevételek. Nagyon szimpatikus megnyilvánulása a szerzőnek..

Izgalmas és fordulatos, minden fejezet végét pont annyira teszi izgalmassá, hogy ne tudd letenni a könyvet. (Más a helyzet, ha van két beteg gyereked, mert akkor bizony muszáj félre tenni. :) )

Pontszám: 4/5

Kiadó: 21. Század Kiadó

Oldalszám: 335 oldal 

Vélemény: Összességében tényleg tetszett, de a lezárás miatt egy kissé csalódott vagyok. 

Szép napot!

Marika

/A könyvet köszönöm a 21. Század Kiadónak./

Nemrég fejeztem be ezt a könyvet, de még mindig nem nagyon tudom hova tenni. Nem igazán tudnám megmondani, hogy tetszett-e vagy sem. Talán mire a cikk végére érek sikerül tisztázni magamban. :)

Fülszöveg:

2002 májusában a fiatal és mélyen megsebzett Alice Carrington megdöbbentő vallomása végigsöpört az Egyesült Államokon. Addig őrzött titka felbolygatta és felháborította az egész országot. Alice megrettent a felelősség súlyától, és a szökést választotta, de elképzelni sem tudta, hogy tettei milyen események láncolatát indítják el. Olyan sorsokat csomózott össze, melyeknek sosem kellett volna találkozniuk.

Lynn Walker pincérnő Hohenwaldban, egy Isten háta mögötti tennesseei településen, és egyetlen célja, hogy valóra válthassa lánya álmait.

Frank Carrington újságíró és családapa, aki megszállottan küzd gyermeke igazáért.

Jeffrey Mills zseniális tehetséggel megáldott, nehéz sorsú festőművész, akit egy személyes tragédia pályája feladására kényszerített.

Az egyetlen közös nevező hármunk életében Alice titka.

A könyv nagyjából 4 részre osztható. Az első háromban megismerhetjük Lynn, Frank és Jeffrey életét, és egy kicsit betekintést kaphatunk arról, hogy egy-egy szereplő élete mikor és hogyan is találkozott össze. Ezek után a könyv végén lesz meg a végső minden szálat összekötő kapocs, ami egy elég morbid és beteg véget hoz a történetnek. Nem szoktam igazán spoilerezni, úgy gondolom, hogy ha lelőném a poént, akkor már nem biztos, hogy lenne értelme elolvasni, és most sem leplezek le semmit. De, nekem ez a befejezés nem tetszett. Persze nem kell minden könyvet happy end-el zárni, de ez a vég elég megrázó lett. Pontosan azért, mert nagyon is életszerűnek tűnik. Talán nem is az a bajom a könyvvel, hogy így alakultak benne a dolgok, hanem, hogy tényleg csak egy nagyon is elképzelhető eseményt tár elénk. Biztosan rengeteg család kerül ebbe a helyzetbe, élnek hasonlóan színjátékban, sok tinilány tesz hülyeségeket, amiket vagy sikerül kijavítani, vagy nem, és ezek mellett millió pszichopata lézeng a világban. 

Ezektől eltekintve úgy vélem, hogy Sienna Cole nagyon jól ír. Jó a stílusa, tetszettek a hasonlatai, a leírásai. Érzékletesen ábrázolta a karaktereket, végig bennem volt egy érzés, hogy nem tudom melyik embert hova is kell tenni. Nem lehetett igazán megállapítani, hogy kis is a negatív, illetve a pozitív alak. 

A borítója viszont nagyon tetszett, a cím azért már kevésbé. Szerintem annyira nem találó.

Oldalszám: 425 oldal

Mennyi idő alatt olvastam el?: kb. 3 hét /ebből volt olyan, hogy napokig, kézbe se vettem, valamikor meg csak 1-2 oldal erejéig/

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Vélemény: Biztosan fogok még olvasni Sienna Cole-tól, mert nagyon tetszik, ahogyan ír, nagyon jó a stílusa, de ez a könyve, annyira nem tetszett. 

Elolvasnám újra?: Nem

Szép napot!

Marika