Nemrég fejeztem be ezt a könyvet, de még mindig nem nagyon tudom hova tenni. Nem igazán tudnám megmondani, hogy tetszett-e vagy sem. Talán mire a cikk végére érek sikerül tisztázni magamban. :)

Fülszöveg:

2002 májusában a fiatal és mélyen megsebzett Alice Carrington megdöbbentő vallomása végigsöpört az Egyesült Államokon. Addig őrzött titka felbolygatta és felháborította az egész országot. Alice megrettent a felelősség súlyától, és a szökést választotta, de elképzelni sem tudta, hogy tettei milyen események láncolatát indítják el. Olyan sorsokat csomózott össze, melyeknek sosem kellett volna találkozniuk.

Lynn Walker pincérnő Hohenwaldban, egy Isten háta mögötti tennesseei településen, és egyetlen célja, hogy valóra válthassa lánya álmait.

Frank Carrington újságíró és családapa, aki megszállottan küzd gyermeke igazáért.

Jeffrey Mills zseniális tehetséggel megáldott, nehéz sorsú festőművész, akit egy személyes tragédia pályája feladására kényszerített.

Az egyetlen közös nevező hármunk életében Alice titka.

A könyv nagyjából 4 részre osztható. Az első háromban megismerhetjük Lynn, Frank és Jeffrey életét, és egy kicsit betekintést kaphatunk arról, hogy egy-egy szereplő élete mikor és hogyan is találkozott össze. Ezek után a könyv végén lesz meg a végső minden szálat összekötő kapocs, ami egy elég morbid és beteg véget hoz a történetnek. Nem szoktam igazán spoilerezni, úgy gondolom, hogy ha lelőném a poént, akkor már nem biztos, hogy lenne értelme elolvasni, és most sem leplezek le semmit. De, nekem ez a befejezés nem tetszett. Persze nem kell minden könyvet happy end-el zárni, de ez a vég elég megrázó lett. Pontosan azért, mert nagyon is életszerűnek tűnik. Talán nem is az a bajom a könyvvel, hogy így alakultak benne a dolgok, hanem, hogy tényleg csak egy nagyon is elképzelhető eseményt tár elénk. Biztosan rengeteg család kerül ebbe a helyzetbe, élnek hasonlóan színjátékban, sok tinilány tesz hülyeségeket, amiket vagy sikerül kijavítani, vagy nem, és ezek mellett millió pszichopata lézeng a világban. 

Ezektől eltekintve úgy vélem, hogy Sienna Cole nagyon jól ír. Jó a stílusa, tetszettek a hasonlatai, a leírásai. Érzékletesen ábrázolta a karaktereket, végig bennem volt egy érzés, hogy nem tudom melyik embert hova is kell tenni. Nem lehetett igazán megállapítani, hogy kis is a negatív, illetve a pozitív alak. 

A borítója viszont nagyon tetszett, a cím azért már kevésbé. Szerintem annyira nem találó.

Oldalszám: 425 oldal

Mennyi idő alatt olvastam el?: kb. 3 hét /ebből volt olyan, hogy napokig, kézbe se vettem, valamikor meg csak 1-2 oldal erejéig/

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Vélemény: Biztosan fogok még olvasni Sienna Cole-tól, mert nagyon tetszik, ahogyan ír, nagyon jó a stílusa, de ez a könyve, annyira nem tetszett. 

Elolvasnám újra?: Nem

Szép napot!

Marika

Nem olyan régóta fordítok figyelmet az arcápolásra. Igazából smink termékeket sem igazán használtam, esetleg akkor, ha egy buli előtt valamelyik barátnőmnek volt kedve bíbelődni vele (általában volt). Aztán végül eléggé rászoktam a szempillaspirálokra, de azt meg nem mindig mostam le alvás előtt. Tudom, rémesen hangzik. Aztán elkezdtem blogokat, vlogokat nézni és én is kedvet kaptam az arcápoláshoz. Ráadásul, így 30-on túl, már én is kezdem szélesíteni a használt termékek skáláját, de azért keresem az egyszerű megoldásokat. Így találtam rá a micellás vizekre, amik tisztítanak, eltávolítják a sminket és még hidratálnak is. Így ezek teljesen a mindennapjaim részévé váltak.

A micellás termékek most már nem csak az arcvizek területén annyira népszerűek, ez a technika más területeket is kezd meghódítani. Létezik már micellás sampon, tusfürdő, arctisztítókendő és ki tudja még mi. De miért is jó a micellás technikát felhasználni a szépségápolásban? Mi is az a micella?

A micella olyan molekula halmaz, amely magához vonzza a zsíroldékony anyagokat, így távolítja el a faggyút, a sminket és a szennyeződéseket. A micellás arclemosó nem tartalmaz szappant, mégis nagyszerűen távolítja el a sminket, nem kell leöblíteni és tonikot sem kell után használni. Egy termékben összpontosul több másik, így tökéletes megoldás azoknak, akik szeretnék leegyszerűsíteni az arcápolási rutinjukat.

Most nézzünk meg pár micellás arclemosót, én ezeket próbáltam eddig.

Természetesen először én is Garnier termékeivel kezdtem. Ebből kipróbáltam már a rózsaszín, érzékeny bőrre valót és a kétfázisú változatát is. Én az utóbbival kezdtem. Nagyon szerettem az illatát, és azt, hogy rendkívül gyorsan lehet vele eltávolítani a sminket, viszont a bőrömön hagyott olajos érzést már nem annyira. Így váltottam, hiszen nagyon jókat hallottam a Garnier érzékeny bőrre való változatára. Akármennyire is mindenki imádja, én egyáltalán nem tudtam megszeretni. Nem éreztem, hogy jót tenne a bőrömnek. Ezért megint keresnem kellett egy másikat.

Egy törzsvásárlói képeslapkupon miatt egy Yves Rocher vásárlásom mellé kaptam egy micellás vizet mini kiszerelésben, de nem is bánom, hogy csak ekkorát, mert ez sem volt igazán jó nekem, ugyanis ez csípte, égette a bőröm. A tisztítással nincs semmi gond, de nem tudnám napi szinten használni, mert eléggé kellemetlen.

Egy meglepetés dobozban kaptam egyszer egy Helia-D micellás vizet. Ezt nagyon szerettem, különösen az illata miatt, de a tisztító hatása is megfelelő volt és az utána hagyott kellemes érzés a bőrömön is. Kifejezetten jónak találom a 110 ml-es kiszerelést, akár utazásra is magunkkal lehet vinni.

A Biodermának köszönhetően kipróbálhattam a zsíros bőrre készült micellás vizüket, amire már nagyon kíváncsi voltam. Először nagyon szerettem, aztán azt hittem, hogy ennek köszönhetően kezdett el kiszáradni a bőr a szám körül, de rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg a terhesség, egy kicsit a bőrömre is hatással volt, nem azt használtam, amit szerettem volna. Mivel a zöld színűvel ennek ellenére elégedett voltam, a rózsaszín, érzékeny bőrre való Bioderma micellás vizet is kipróbáltam és nagyon elégedett vagyok azzal, amit nyújt. Tökéletes tisztítás, puha bőr, gyors sminkeltávolítás. Egyenlőre nálam a Bioderma a nyerő micellás vizekben.

Szép napot!

Marika