Anyukaként sok nehézséggel találtam magam szemben, hiszen ez egy teljesen új helyzet volt, amire adhattak támpontot az olvasott fórumok és könyvek, de mivel minden kisbaba más, ezért nekem is saját magamnak kellett bizonyos dolgokat kikísérleteznem. Az alvás, illetve az altatás is okozott némi fejtörést, mire sikerült megoldást találnunk.
Az első pár hétben sokat ölelgettük, dédelgettük Patrikot, de próbálkoztunk azzal, hogy csak beraktuk a kiságyába, hogy magától elaludjon. Aztán, amikor már fáradtabbak voltunk mi is a férjemmel, akkor mindenképpen gyorsabb megoldásnak látszott az, ha mi segítünk neki ebben. Együtt táncoltunk, ugráltunk, ringtunk addig, ameddig a fiatalember el nem szundított. Ezzel nem is volt semmi probléma, bár akkor kicsit nehézkes volt, amikor ez hajnali kettőkor kellett tenni félálomban. Ez az alvási rendszer, vagyis alvási rendszertelenség, ami nálunk volt azt eredményezte, hogy még 8 hónaposan is éjszaka jó esetben egyszer, de inkább kétszer felkelt.
Egy nehéz éjszaka után úgy döntöttem, hogy utánanézek hogyan lehetne ezen változtatni. Két könyvet olvastam ebben a témában. Mindegyik arra hívta fel a figyelmet, hogy mennyire fontos, hogy a kisbaba önállóan is el tudjon aludni, hiszen hosszú távon mindenkinek ez az érdeke. 
Az első módszert a Tracy Hogg és Melinda Blau könyvében, A suttogó minden megold-ban olvastam. Leírta, hogy minden kisbabának fontos a szigorú rendszer bevezetése. Mindent nagyon jól leírt, az altatást meg is próbáltam úgy, ahogy leírta de nálunk nem vált be. Lehet, hogy valamit nem jól csináltam, de Patrik nem nagyon akart egyedül elaludni.
A másik lehetséges segítségnek Jo Frost könyvét láttam. Ebben is leír egy megoldást, hogy mivel érdemes próbálkozni az altatás során. Őszintén szólva először nem volt szimpatikus, hiszen itt bizonyos ideig kisebb-nagyobb sírás is előfordulhat. Én egyáltalán nem akartam, hogy úgy jöjjek ki a szobából, hogy sír a kisfiam. Viszont már tényleg annyira fáradt voltam és ami fontosabb ennél, hogy Patrikon is azt láttam, hogy több alvásra lenne szüksége. Ezért belevágtunk. Ez a módszer arra épít, hogy azután, hogy letesszük a babát, csak öt perc után lehet bemenni hozzá újra, hogy megnyugtassuk, de nem szabad kivenni a kiságyból. A következő alkalommal, csak 10 perc múlva és ezt az időszakot folyamatosan növelni kell. Meglepődtem, amikor már az első alkalommal a 15 perces nyugtatásra már nem volt szükségünk és a sírás sem volt elviselhetetlen. Nagyon féltem attól, hogy nem fogom tudni kezelni azt, hogy ő bent sír és én szívtelen módon nem megyek be hozzá megvigasztalni. De szerencsére nagyon jól viselte. Természetesen az is hozzátartozik, hogy ez mellett az ébrenlétek alatt még többet szeretgettem, ölelgettem és játszottam vele. Próbáltam az első pár nap mellőzni mindent addig, amíg ébren volt, csak rá figyeltem. Pár nap alatt kialakított magának egy rendszert is, beálltak nagyjából az alvási periódusai. Bár fontosnak tartom elmondani, hogy így csak akkor lehet és érdemes altatni, ha már tényleg álmos. Viszont, ha sikerül elkapni a megfelelő pillanatot, akkor még be se csukom az ajtót és már csendben is van és alszik. Ellenkező esetben van egy kis nyöszörgés és csak utána alszik el.
Azt még hozzáteszem, hogy mi ebben az időszakban költöztünk ki a szobájából és ekkor kezdtünk el hálózsákot használni. Hogy ezek segítettek-e azt nem tudom, de a lényeg, hogy 9 hónapos korára így eljutottunk oda, hogy átalussza az éjszakát. Így boldog a baba, anya és apa is. :) Szóval a címben feltett kérdésre az én válaszom: Igen! :)
Mi történik akkor, ha két idegen összeütközik egy repülőtéren, leejtik a telefonjukat, amit sikeresen összecserélnek, de már csak akkor veszik észre, hogy nincs meg, amikor már több ezer kilométerre vannak egymástól? Természetesen elkezdenek kutatni a másik telefonjában és érdekes dolgokat fedeznek fel. Találnak egy közös pontot az életükben.
Cseresznyés cobbler