Mindenki életében eljön a pillanat, amkor egy számadást készít az életéről, végig gondolja, hogy mi volt jó, mi az, amit kitörölne. De mi van akkor, hogy ha ebben a listában van egy nagy titok is?
Fülszöveg:
1950. Szarajevó, Bosznia
A szabadkai Mijo és az Adria mellől származó Meda egyetemi éveik alatt szenvedélyesen szeretik egymást. Azonban a harmadik év végén a lány állásajánlatot kap Splitben, amire mindig is vágyott, a férfit pedig besorozzák katonának az isten háta mögötti Jesenicébe. A fiatalok rádöbbennek, hogy nincs közös jövőjük, és mielőtt útjaik végleg elválnak, még együtt töltenek egy túlfűtött éjszakát.
Csaknem húsz évvel később az akkor már családos Mijót a munkahelyéről kirendelik Szarajevóba, ahol döbbenetes titokra derül fény a múltból.
Egy szenvedélyes kapcsolat után tényleg a hátunk mögött hagyhatjuk az igaz szerelemet? Mi történik, ha a sors hirtelen akkor szembesíti az embert a múltjával, amikor a legkevésbé számít rá? Vajon örökké hordoznunk kell legnehezebb titkainkat? És meg tudunk-e szabadulni a súlyos tehertől, amíg nem késő?
Sokak életében akad egy olyan szerelem, ami vagy nem teljesedett be, vagy csúnya véget ér. Ha nem sikerül ezt magunkban lezárni, egész életünk során kísérthetnek minket fájó emlékek. Nincs ez másként a Mijóval, a főhőssel sem. Hiába talált társra és lett egy szép családja, a fiatalkori szerelem és az ezzel kapcsolatos titkok azok, amik élete végén még mindig kínozzák. Leginkább az, hogy megossza-e ezt a titkát a családjával? Vajon jó ötlet a halál árnyékában felfedni valamit, ami sok mindent megváltoztathat? Talán jobb nem bolygatni a dolgokat, de végülis azt is figyelembe kell venni, hogy egyszer minden titokra fény derül.
Az egész könyv lényegében egy visszaemlékezés és én kifejezetten szeretem az ilyen jellegű könyveket. Viszont itt sokszor elkalandoztam. Attól függetlenül, mivel az írónő stílusa tetszik, így minden bizonnyal fogok még tőle könyvet olvasni.
Egy könnyed nyári olvasmány, ami tökéletesen illik egy strandtáskába.
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 282 oldal
Mennyi idő alatt olvastam el?: 2 hét
Összességében: Nehezen sikerült ráhangolódnom, de mindent egybe vetve azt kell mondanom, hogy tetszett a könyv. Bár nem az újraolvasós kategória lett számomra, de tetszett a írói stílus, a történet koncepciója, a karakterek jellemvonásai. Bár a végénél egy kicsit összecsapottnak éreztem a lezárást, azt el tudtam volna máshogy is képzelni.
Szép napot!
Marika