Elég régóta ült a polcomon ez a könyv olvasatlanul, ugyanis megmondom őszintén, hogy bár nagyon izgalmasnak tűnt a történet, de az apró betű méret és tömött sorok azt az érzetet keltették bennem, hogy ezzel a könyvvel sosem fogok végezni. Hát ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna...
Fülszöveg:
Koppenhága külvárosban egy csendes októberi reggelen a rendőrség egy fiatal, egyedülálló anya holttestére bukkan, akit brutálisan meggyilkoltak és megcsonkítottak: a nőnek levágták az egyik kezét, és a feje fölé egy kis gesztenyéből készült babát lógattak.
Az ügyet Naia Thulin, az ambíciózus fiatal detektív kapja. A partnere Mark Hess, a lelkileg kiégett nyomozó, akit nemrég rúgtak ki az Europolból. A nyomozók felfigyelnek a titokzatos, gesztenyéből készült figurára, ami elvezeti őket egy korábban eltűnt személyhez: a megtalált holttest Rosa Hartung politikusnő tizenkét éves lánya. De a Hartung-gyet már rég lezárták, a mentálisan beteg férfi, aki anno bevallotta a gyilkosságát, már rács mögött van.
Ám nem sokkal ezután egy másik nőt is meggyilkolnak, és a gyilkosság helyszínén ismét felbukkan a kis gesztenyeember. Thulin és Hess gyanítja, hogy kapcsolat van a Hartung-ügy és a meggyilkolt nők között. De mi lehet az? Nincs sok ideje a nyomozóknak, Thulin és Hess gyakorlatilag versenyt fut az idővel, mert egyre valószínűbb, hogy sorozatgyilkosról van szó, aki korántsem fejezte be ámokfutását...
Azt hiszem, hogy ebben a könyvben nem az a fajta brutalitás borzasztott el, ami a nők meggyilkolásánál volt, hanem az, amit a benne szereplők a gyermekkorukban átéltek. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy emberek mikre képesek gyerekekkel kapcsolatban. Persze a felnőttek elleni erőszak és brutalitás sem elfogadott, de azt, hogy valaki ezt kisgyerekekkel teszi, az egyszerűen embertelen.
Attól függetlenül, régen olvastam ennyire izgalmas könyvet. Már a könyv harmadánál olyan események zajlanak, amik a könyvek végén lévő záró jeleneteknél szoktak lenni, ahol a legnagyobb leleplezések és bonyodalmak vannak. Hát ezt a Gesztenyeemberben viszonylag sokszor sikerül hozni. Tényleg egyszerűen annyira jól van felépítve, hogy folyamatosan ébren tartotta a figyelmemet és érdeklődésemet.
A tipikus magába zárkózó, magánéletükben sérült nyomozók jelennek meg, ami szintén nagyon illik a sztorihoz. Attól függetlenül nagyon szimpatikusak és kedvelhetők.
Oldalszám: 454 oldal
Kiadó: Partvonal Kiadó
Mennyi idő alatt olvastam el?: 2 nap
Összességében: A legjobb thriller, amit mostanában olvastam. Nagyon tetszett, az elejétől kezdve nagyon izgalmas volt, az a szó szerinti letehetetlen olvasmány.
Szép napot!
Marika