Nem vagyok igazán rajongó típus, sosem volt kedvenc színészem, zenekarom, vagy hasonló, de Matthew McConaughey filmjeit például általában szeretem, szerintem egy jó színész. Először úgy gondoltam, hogy ha írt egy könyvet az biztos egy tipikus önéletrajzi könyv, amire nem tudom, hogy kíváncsi vagyok-e. Szerencsére jobban utána olvastam, így rá kellett jönnöm, hogy ez a könyv minden, csak nem tipikus...

Fülszöveg:

Ötven éve élem ezt az életet, negyvenkét éve próbálom kiókumlálni a rejtélyét Lejegyzek sikereket és kudarcokat, örömöket és bánatokat, dolgokat amik ámulattal töltenek el, és dolgokat, amiktől kirobban belőlem a nevetés. Hogyan legyek igazságos. Hogyan stresszeljek kevesebbet. Hogyan érezzem jól magam. Hogyan bántsam kevésbé az z embereket. Hogyan bántsanak engem kevésbé. Hogyan legyek jó ember.

Ha az ember tudja, hogyan és mikor boldoguljon az élet kihívásaival - hogan viszonyuljon relatívan az elkerülhetetlenhez -, akkor élvezheti a sikernek azt az állapotát, amit úgy nevezek, "elkapni a zöldlámpát".

Belátásaim és meglátásaim, ráérzéseim és megérzéseim, lazaságaim és cikiségeim. Brutális finomságok, igazságok és szépségek. Megúszások, lebukások és elhasalások, ahogy az élet akadálypályáján próbáltam szlalomozni.

Reményeim szerint ez egy jó ízű orvosság, két aszpirin a betegszoba helyett, űrhajó a Marsra, amihez nem kell pilótaengedély, templomi élmény, mihez nem kell újjászületni, könnyes nevetés.

Egy szerelmes levél. Az élethez.

Ez a könyv a zöldlámpákról szól, és arról, hogy a sárga és a piros is előbb-utóbb zöld lesz.

Sok szerencsét.

A legtöbb esetben a menő és jól kereső, sikeres színészek egy idő után csak a balhék és a kicsapongó életmódjukkal szoktak a figyelem középpontjában lenni. Sokan kerülnek oda, hogy nem tudják feldolgozni a hirtelen jött sikert, és drogok, ital és hasonló lezüllés vár rájuk. Ebben is úgy látszik, hogy kilóg a sorból Matthew McConaughey, aki a sikert önkereséssel és nem csak a valóságban tett utazást, hanem saját magában is. Ő az első kasszasikerek után megpróbálta megismerni és megtalálni saját magát, olyan környezetben, ahol nem a pénz és a hírnév számít.

Azt hiszem, ha pár szóban kellene összefoglalnom, akkor ezt a könyvet, akkor azt mondanám, hogy: Őszinte, magával ragadó és mélyen elgondolkodtató.

Azt hiszem hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy valakinek sokkal könnyebb és jobb élet jutott, hogy az, aki külföldön él több lehetőséghez juthat, vagy csak egyszerűen vannak, akik szerencsés csillagzat alatt születtek. A legtöbb esetben nem a munkát, a kitartást és az elhivatottságot látjuk valakinek a sikerei mögött. Az ilyen könyvek azok, amik közelebb visznek ahhoz, hogy reálisan tudjuk szemlélni valakinek az életét, a karrierjét. 

Kiadó: 21. század Kiadó

Oldalszám: 299

Mennyi idő alatt olvastam el?: 2 nap

Kedvenc mondatom a könyvből:

"Hiszem, hogy az igazság állandóan körülvesz bennünket. A névtelen angyalok, a pillangók, a válaszok mindig itt vannak, csak mi nem mindig azonosítjuk, halljuk, látjuk, ragadjuk meg vagy érjük el őket- mert nem vagyunk a megfelelő helyen."

Összességében: Nagyon tetszett! Nem egy áltagos memoár, amit elolvasol, megtudsz pár személyes dolgot, amit vagy megjegyzel vagy sem, aztán teszed fel a polcra. Ez a könyv teljesen valóságossá és közelivé teszi egy híresember életét. Azt mutatja be, hogy a hírnév, a siker nem a szerencse dolga, hanem sokkal inkább a hozzáállásé. Itt van egy férfi, aki nem belecsöppent a jó, hanem tiszta szívvel, önmagát keresve jött rá, hogy mit szeretne és el is ért eddig mindent. Pedig csak éli az életét, úgy ahogy akarja, úgy, ahogy neki jó. Azt hiszem sokat tanulhatunk ebből a könyvből, hogy a mi életünkben is több legyen a "zöldlámpa".

Szép napot!

Marika