Vannak olyan könyvek, amik kifejezetten megosztók. Valaki imádja őket, míg mások kötelező irodalomnak tartják. Én A parfümmel kapcsolatban is ezt tapasztaltam, éppen ezért mindenképpen el szerettem volna olvasni, hogy én is véleményt tudjak róla mondani...

Fülszöveg:

Jean-Baptiste Grenouille a 18. század egyik legzseniálisabb és egyben legvisszataszítóbb jelensége, aki az illatok géniuszaként írta be magát korának történetébe. A sors fintoraként szag nélküli testtel, Párizs legbűzösebb negyedében, a halpiacon látta meg a napvilágot, ahol nem várta senki, így szeretet sem jutott neki. Pedig semmire sem vágyott jobban, minthogy szeressék, és kivívja az emberek elismerését. S mivel számára a világ illatok és szagok forgataga, megalkotta minden idők legtökéletesebb parfümjét. Az ellenálhatatlan szépség, a visszautasíthatatlan szeretet illatának forrása s legfontosabb alapanyaga azonban az emberi bőr, de Grenouille-t ez sem állíthatta meg.

Hát nem lett életem regénye, de attól függetlenül inkább a szeretők kategóriába tartozom, mert tetszett  a könyv alapvetően. Hihetetlen módon tudta az író érzékeltetni a különböző, hát igazából mindent a szagokat, illatokat, képeket, érzéseket. Egyszerűen csodálatos, hogy lefesti a csaknem halálos ágyán fekvő Grenouille állapotát, vagy éppen a különböző növények illat anyagának kinyerését, feldolgozásukat. 

Igazából a történet eleje és vége, ami engem igazán lekötött, a közepe kissé lagymatag volt, bár persze annak is megvolt a maga értelme a dolgok megértéséhez. Viszont szerintem ennek az elég morbid regénynek a lezárása kifejezetten jól kitalált, megnyugtatja az igazságérzetünket, de abszolút hozza a meghökkentő, megdöbbentő és undorító voltát a műnek. 

Már a könyv olvasása közben ott motoszkált bennem, hogy amint befejezem az olvasást, ezt a sztorit mindenképpen meg szeretném nézni film változatban is, mert kíváncsi vagyok, hogy miként tudják ott érzékeltetni azokat a dolgokat, amiket a könyv alapján tapasztaltam. Valahogy mindig is jobban szerettem olvasni a dolgokat, mert a saját képzeletem, a saját értelmezésem valahogy jobb képet fest a dolgokról.

Kiadó: Partvonal Kiadó

Oldalszám: 263 oldal

Mennyi idő alatt olvastam el?:

Összegzés: Hát azt hiszem, hogy én igazából se nem imádtam, se nem utáltam, szóval annyira heves érzelmeket egyáltalán nem váltott ki belőlem ez a könyv. Viszont tetszett, az érzékletes leírások miatt leginkább. Érdekes volt, hogy próbált megfogni valamit az író, ami eléggé megfoghatatlan és szubjektív. Hiszen minden illat, hogy melyik jó és rossz abszolút egyén függő, bár a leírtak alapján talán mégsem teljesen, hiszen a ránk gyakorolt hatása viszont lehet azonos. A lényeg, hogy szerintem érdemes elolvasni, hiszen mint látszik mindenkire hatással lehet ez a könyv.

Pontozás: 4/5

Ti olvastátok már ezt a könyvet? 

Szép napot!

Marika