Szeretem az utópisztikus könyveket, amik egy olyan képet festenek elénk, ami akár meg is történhetne, de mégis kicsit elvont és morbid. A Kék sorsjegy a fülszöveg alapján abszolút felkeltette az érdeklődésemet, mindenképpen el szerettem volna olvasni.

Fülszöveg:

Felkavaró disztópia az anyaságról, az egyéniségről, a szabad akaratról, a sorsról, a velünk született vágyakról és az  ösztönökről.

Calla tudja, hogyan működik a sorslottó. Mindenki tudja. Kamasz lányként, első vérzését követően jelentkeznie kell a lottózóban, hogy kiderüljön, milyen szabályok szerint kell majd élnie. A fehér sorsjegy gyermekekre jogosít. A kék sorsjegy független életre. De mi van, ha tévedés történt, és az ösztönök mást súgnak? Boldog lehet-e egy nő a választás szabadsága nélkül? Boldog lehet-e gyermek nélkül? A Kék sorsjegy elgondolkodtató regény a szabad akaratról, az anyaság utáni vágyról és a társadalmi elvárások erejéről.

Nekem e a könyv kicsit A szolgálólány meséjének és Az éhező viadalának a keveréke, csak kicsit kusza módon. Valahogy volt annyira érdekes, hogy végig  olvassam, de biztosan nem olvasnám el még egyszer. 

Azért érdekes belegondolni, hogy vajon tényleg mi lenne, ha egy igencsak jelentős dolgot, mint mondjuk a gyermekvállalás valaki más határozna meg, és döntene helyettünk. El lehet-e ezt fogadni? Mindenképpen nehéz kérdés.

Oldalszám: 271 oldal

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Mennyi idő alatt olvastam el: kb. 1 hét

Összességében: Igazából sajnos azt kell mondanom, hogy nekem nem igazán tetszett. Egész végig azon gondolkodtam, hogy vajon végig akarom-e olvasni, de valószínűleg a rövid fejezetek, meg az amúgy sem hosszú történet, azért mégis elolvastatta magát. Nem életem legrosszabb könyve, de szerintem elég hamar el fogom felejteni, hogy mi is volt ez a cselekmény.

Szép napot!

Marika