Nagyon szeretek Patrikra hálózsákot adni éjszaka és szerencsére ő is jókat alszik benne. Viszont ez nem volt mindig így. Én már a babavárás alatt kinéztem a hálózsákokat, mert kezdettől fogva az a kép élt bennem, hogy ha azt ráadom akármennyire is forgolódik nem fog kitakarózni és megfázni, kényelmes meleget biztosíthat számára egész éjszaka. De mivel ő hason alvó születése óta, viszont a legtöbb beszerzett hálózsáknak az elején van a cipzár, ami fent, a kis nyakánál záródik, így kicsit féltem ráadni őket. Sokáig, amikor elhatároztam magam, hogy majd ma este abban altatom, akkor jött egy az átlagosnál rosszabb éjszaka és egy időre megint száműztük a zsákot. 

Aztán valamikor, amikor Patrik talán 6 hónapos lehetett, egy este mégis feladtam rá egy ajándékba kapott felül kapcsos, oldalt cipzáros hálózsákot és semmi probléma nem volt vele, jót aludt egész éjszaka. Innentől kezdve az esték állandó kelléke lett nálunk a hálózsák.  

Éppen ezért nagyon örültem neki, amikor Csepreghy Rózsa a Nobile Babahálózsákok megálmodója felajánlott Patriknak egy hálózsákot kipróbálásra, amit ezúton is nagyon nagyon köszönünk. Egy újabb olyan anyuka, aki saját tapasztalatait felhasználva tud segíteni anyukatársainak. Ezért is mentünk el a februári Pici Piacra, hogy ott át tudjuk venni az ajándékot. 

Nekem szerelem volt első látásra ez a színes, vízilovas gyönyörű hálózsák. Egyszerűen csodaszép. Először viszont nekem egy kicsit furcsa volt, hogy kor alapján egy az eddigieknél sokkal sokkal hosszabb zsákot kaptunk. Az előnye, ugyanakkor hátránya is volt a kisebb méretnek, hogy abban nagyon ügyesen tudott Patrik sétálni is. Viszont ahogy utánaolvastam, az, hogy alul van a cipzár kocsija a Nobile zsáknak ha becipzáraztuk, lehetővé teszi, hogy ha nem végig húzzuk be, akkor alul nyitva marad, ami szintén biztosít egyfajta szabad mozgást a totyogósok számára.  

Az otthon lévő hálózsákjainknak a cipzárját eléri a Patrik így többször előfordult már, hogy lehúzta és vagy félig kint volt belőle, vagy a forgolódástól a fenti patentok kikapcsolódtak és teljesen lejött róla. Ez biztos ébredést jelentett, de mi nem szoktunk bemenni hozzá éjszaka még akkor sem ha megébred. Kitapasztaltuk, hogy olyankor fontos mondandója van, amit egy monológban általában letud és alszik tovább. Viszont, akkor ha azt látjuk a kamerán, ami a szobájában van, hogy nincs rajta semmi, akkor muszáj bemennünk hozzá, hogy meg ne fázzon és ezzel meg is zavarjuk annyira, hogy nehézkessé válik a visszaalvás. Az új zsákját eddig mindig rajta találtuk reggelente, mert ebből sokkal nehezebb lenne kimásznia, ami megnyugtató számomra, biztos lehetek benne, hogy ebből nem mászik ki a kis Houdini

Az mindenképpen látszik, hogy minőségi alapanyagokból készülnek a termékek odafigyeléssel, szeretettel, gondoskodással, hogy gyermekeink a legjobbat kaphassák. A tisztítása is roppant egyszerű, nem igényel semmilyen különleges gondoskodást. Én nagyon szeretem ezt a hálózsákot és ami még ennél is fontosabb, hogy azt veszem észre Patrik is nagyon jókat alszik benne. A méretei miatt szerintem még 1-2 évig biztos pontja lehet az éjszakáinak. 

Amit még fontos tudni a Nobile hálózsákokról, hogy 3-6 éves gyerekek számára is beszerezhetőek. Ez egy egyedi dolog, nem igazán találkozni ezzel a lehetőséggel máshol. Ez megnyugtató lehet minden hálózsákpárti szülőnek.

Ezt a termék ismét bizonyította nekem, hogy az egyedi, dizájner termékek néha sokkal többet adhatnak. Nemcsak a minőség és a szakértelem szól mellettük, hanem a tervező segítsége, kedvessége és engem általában az is feldob, hogy van valamim, ami különleges és nem sok mindenkinek van belőle. Bár a Nobile hálózsákoknál minden anyukának azt ajánlom, hogy szerezzen be belőle. 

Betegnek lenni sohasem jó dolog. Szerencsére én nagyon ritkán gyengélkedem, már emiatt a szó miatt is. Nem szeretem a gyengeséget és nagyon nehezen viselem a kiszolgáltatott helyzetet. Főleg, ha még segítséget is kell kérni. És hát sajnos erőtlenül fekve sajnos nem nagyon lehet más tenni. 

Arra sem emlékszem, hogy mikor voltam utoljára lázas beteg, talán olyan 7-8 éve. Egy-két enyhe megfázás persze volt, de azok ahogy jöttek úgy mentek is. Most viszont bepótoltam ezt a pár évet és egyben kijött rajtam. Több mint egy hétig próbáltam kikeveredni egy mandulagyulladásból, úgy, hogy az első 5 napban folyamatosan csak romlott az állapotom. 

Több szempontból is szörnyű volt. Egyrészt betegség idején jön rá az ember, hogy mennyire természetesnek veszünk bizonyos dolgokat. Pedig hihetetlenül hálásnak kéne lennünk minden egyes egészségben eltöltött napért. Most az, hogy lenyeljek egy korty teát iszonyatos kínokat jelentett. De tényleg. És mindezt 3-4 napon keresztül. Nem vagyok egy elhagyós fajta, de a legrosszabb napon például a reggeli gyógyszereim és vitaminjaim bevétele 20 percig tartott, pedig ez kb. 6-8 tablettát jelent.  És persze pár nap után úgy nézett ki a konyhapult mint egy patika. Azt se lehet mondani, hogy legalább pihentem egy kicsit, mert kb. 4 napig alig tudtam aludni. Főleg az éjszakai alvás okozott problémát, mert valamikor az orromon képtelen voltam levegőt venni, ha viszont a számon vettem, akkor még sokkal rosszabb lett a torkom és az ébresztett fel. 

És itt jön, hogy hogyan is lehet ezt megoldani, úgy, hogy közben el kellene látni egy másfél éves kisfiút? Hát csakis segítséggel. Szerencsére nagyon jó apukája van Pariknak, akivel csodásan el is tudnak lenni. Viszont ilyenkor derül ki az is, hogy a férj, aki mindennel képben van, nem is biztos, hogy így van. Mert hát ugye hol is tartunk ezt? Hova is szoktuk azt tenni? Mit is kell a gyerekre adni? Mit adjak neki reggelire, uzsonnára, ebédre? És higgyétek el nálunk még tényleg nagyon is kiveszi a férjem a részét. Hihetetlen nagy segítség tud nekem lenni. De azért teljesen más az, ha valaki a kezed alá dolgozik, mintha mindent neked kell egyedül elvégezned. 

Meg persze ott vannak még a nagymamák, keresztszülők. Most ezen a héten nálunk szinte mindenkit be kellett vetni azért, hogy én legalább két-három napot tudjak kicsit feküdni, mert igazából nagyon nem is volt erőm, hogy ellássam a Patrikkal kapcsolatos feladatokat.

Elég panaszkodósnak tűnik ez a bejegyzésem, de valójában nem ez vele a célom. Hanem az, hogy kifejezzem a tiszteletem azok iránt a szülők iránt, akik lázas betegen is képesek gondoskodni a gyermekeikről. El sem tudom képzelni, hogy mi lehet azzal akinek nincsen semmilyen segítsége. 

A lényeg, hogy mandulagyulladás tesztelve és egyáltalán nem ajánlom senkinek! Jó egészséget mindenkinek! :)