Pénteken randi estét tartottunk a férjemmel. Időnként beiktatunk egy ilyen estét, mert egyáltalán nem olyan egyszerű megőrizni a férfi-női, illetve a feleség-férj szerepeket a szülőség mellett, de úgy vettük észre, hogy ezekkel a kettesben eltöltött programokkal sokkal egyszerűbb. Szerencsére elég sok a jelentkező, aki a kisfiúnk lefektetése után szívesen őrzi az álmát, amíg haza nem érünk. 

Most vacsi és mozi volt a program. Ez volt az első alkalom a szülés óta, hogy eljutottunk moziba. A Rossz anyák című filmet néztük meg és mindkettőnknek nagyon tetszett. Humoros, szókimondó, rendkívül szórakoztató, de engem, újdonsült anyukaként a film mondanivalója fogott meg igazán.

Az alaptörténet egy átlagos családot mutat be. Gyönyörű anyuka, léhűtő férj, két jól nevelt gyerek. Természetesen az anya, Amy (Mila Kunis) túlhajszolja magát, azért, hogy az élet minden területén helyt tudjon állni. De egyszer a pohár betelik. Elhatározásra jut, hogy többet nem akar az elvárásoknak megfelelni. Természetesen ebben akad másik két anyuka (Kristen Bell, Kathryn Hahn) is, aki szintén tud azonosulni ezzel a "rossz anya" szereppel.

Nagyon jól szórakoztam a film alatt, de utána elgondolkoztam, hogy valójában mennyire kell egy nőnek feladni önmagát azért, hogy a családjáért mindent megtegyen? Valóban magunk elé kell helyezni mindent ami velük kapcsolatos és ha esetleg marad rá idő és energia, akkor jöhetnek a saját dolgaink? Valószínűleg itt is, mint mindenben az aranyközépút megtalálása lehet a megoldás. De hogyan?

Ha választ kapok rá, ígérem megírom, de addig is nézzétek meg a filmet! Jó szórakozást hozzá!