Szeretem Jill Mansell könyveit. Szám szerint ez volt a harmadik, amit olvastam tőle és most sem csalódtam. Sőt talán ez volt eddig a kedvencem.

Nem véletlenül, hiszen a főszereplő hölgy benne egy könyvesboltban dolgozott. Bár nem olyan sokszor játszódik ott a cselekmény, de ez a vonal nagyon megragadott, mert most, hogy itthon vagyok és nem dolgozom még jobb volt visszaemlékezni, hogy miért is szeretem a munkámat. Van is egy részlet, amit mindenképpen megosztanék veletek. Egy kis bepillantást enged a könyvesbolti eladók életébe.

"Öt nappal később Lola újra a boltban volt. Szerette a munkáját és a vásárlókat. Persze előfordult, hogy valaki az idegeire ment. Főleg ekkortájt, karácsony előtt, amikor rengeteg olyan ember is betért az üzletbe, akik az év többi napján be nem tennék a lábukat egy könyvesboltba. Most azonban beözönlöttek, mert eljött a Mindenképpen vásárolni kell valamit állapot, tetézve a Gőzöm sincs, mit vegyek érzetével. Ez okozott nagyon vicces helyzeteket is, de gyakran az őrületbe kergette. 

- Nem, nem, ezek egyike sem jó - mondta neki a nő, és eltolta magától a könyveket, amelyeket Lola tett elé.

- Nincs más, rovarokról szóló könyvünk raktáron. De ha szeretné, megnézem még a számítógépben is, és ha...

-Nem, az a könyv, amit keresek, nem is hasonlít ezekhez - torkolta le a nő.

-Abban nincsenek képek.

Csodás! Szóval ez az asszony olyan, rovarokról szóló könyvet keres, amelyben nincsenek képek.

-Ha látná a borítót, felismerné?

-Nem.

Lola harmadszor is nekifutott a feladatnak.

-Biztosan nem emlékszik rá, ki írta?

A nő megrázta a fejét.

-Nem. Gondoltam, majd maga tudja.

Az asszony szemlátomást csalódott volt, hogy a Kingsley's munkatársa ilyen csúnyán cserbenhagyta.

-Nagyon sajnálom - kért elnézést Lola -, nem tudom, még mi alapján tudnám megkeresni. Attól tartok, nem fogok tudni segíteni...

-Röf-röf.

Lola rámeredt a nőre.

-Tessék?

Az pedig diadalittasan közölte:

-Van benne egy disznó is.

Egy disznó. Világos. Tehát egy disznó a rovarokról szóló könyvben.

Lola agyán villámgyorsan végigfutott az újabb információ, próbálta hozzáilleszteni minden eddigi tudásához. Aztán egyszerre összeállt a kép.

-Csak nem A legyek ura?

-De! Azt a könyvet keresem."

Ilyen és ehhez nagyon hasonló helyzeteket éltem át elég gyakran munka közben. Én nagyon élveztem a kihívásokat, amiket a vevők állítottak elénk.

Tehát összességében ez a könyv nem csak azért tetszett nekem mert jó a sztori, kedvesek a szereplők, fiatalos, lendületes, hanem mert egy kis nosztalgiázásra és invitált engem.

Szívből ajánlom mindenkinek