Vannak könyvek, amik vonzanak, de mégsem kötnek le annyira, hogy egyhuzamban elolvasd. Legalábbis én sokszor jártam már így, például A fekete rózsával is. Nehezen indult be, sokszor tettem le, de aztán a közepétől teljesen magával ragadott.

Fülszöveg:

Azt mondják, fekete rózsa nem létezik. Színe csupán fények játéka, árnyalatok keltette látszat. Sommer Anna azonban nap mint nap ott látja a szőlőben, a sorok végébe ültetve. Vajon egyszer megtudja majd, milye is a színe valójában?

Anna, vagy ahogy a családban hívják, Annus, Etyeken nő fel, ezen a szőlődombok övezte, magyarok, svábok, zsidók lakta településen. Alig tizennégy éves, amikor kitör a második világháború, és nemcsak bevonuló édesapja és két ikerbátyja sorsa miatt kell aggódnia, hanem a nála két évvel idősebb Andrisért is, akihez már nem csupán ártatlan, gyerekes vonzalom fűzi.

Andris felmenői - szíjgyártók és borászok - a török kiűzése után messzi bajor földről érkeztek Etyekre. A faluban azt beszélik hogy Andris nagyapja, a szőlőhegyen remeteéletet élő Vénember, különleges bort tud készíteni. Olyan bor, amelyben nemcsak az van benne, aki készítette, de az is, aki issza. Talán még a jövendőt is meglátja, aki kortyol belőle. Egyszer Annus is megkóstolta. Lehet, hogy ezért tűnik fel előtte újra me újra egy fekete márványlap, belevésett nevekkel, köztük azéval, akit mindenkinél jobban szeret?

A háború, az utána következő politikai változások, a kitelepítések a falu és Annus életét is fenekestül felforgatják. Az egyedül maradt lány felköltözik a szőlőhegyre, a Vénemberhez, abban reménykedve, hogy Andris visszatér. Á m szerelme helyett valaki más érkezik, és Annust minden korábbinál nagyobb próbatétel várja. Vajon lesz elég ereje és bátorsága legyőzni a kishitűséget, a reménytelenséget, sőt még a halált is? Megőrizni a szerelmet, megfejteni a fekete rózsa és a Vénember különleges borának a titkát?

Szeretem a második világháború idején zajló történeteket, valahogy ez a korszak különösen érdekel. Viszont eddig még nem olvastam olyat, ami nem kifejezetten a zsidók szemszögéről szól. Emlékszem, hogy a nagymamám régebben gyakran beszélt arról, hogy mi volt nehezebb a háború alatt, vagy hát nem is alatta, hanem inkább utána. De nem nagyon ment bele részletekben, csak hogy miket ettek, vagy mit volt nehéz beszerezni, inkább azt említette. Csak sajnos akkor ezek a történtek még nem igazán fogtak meg engem, csak annyira, hogy meghallgattam, mint érdekességet. Viszont most arról olvashatunk Bauer Barbara könyvében, hogy mi volt azokkal, leginkább nőkkel, akik otthon maradtak. Hogy milyen érzés volt várni haza a férfiakat, férjeket és fiúkat. Hogyan lehetett ételt adni az éhes szájaknak, amikor már fogytán voltak az alapanyagok. Megláthatjuk, hogy nem csak a fronton volt nehéz az élet a háború idején és az utána zajló időszakban.

A főszereplő, Annus egy cserfes kislányként jelenik meg először a könyvben és a szemünk láttára válik érett nővé. Természetesen a nehézségek mellett előbb kell felnőnie, amit biztosan nem bánt, hiszen siettetni szerette volna ezt a folyamatot. Már kislányként beleszeretett valakibe, aki mivel két évvel idősebb volt, így előbb jutott házasulandó korba. A nehézségek mellett persze tele van a könyv hittel, reménnyel, kitartással és szerelemmel.

A könyv legmeghatározóbb mondata számomra a következő:

 "A háború nem játék, nagyhatalmak harca, amit kisemberekkel játszatnak le."

Pontosan azért tetszik ez sor, mert ez nem csak a második világháborúra igaz, sőt nem is csak a háborúra. Ez a mondat, teljesen jól mutatja azt, hogy a politika sajnos tényleg nem a kisembereket szolgálja. Így volt ez régen, és tartok tőle így lesz ez sok-sok év múlva is. Ez számomra az igazságtalanság netovábbja.

Kiadó: Jaffa Kiadó

Oldalszám: 310 oldal

Mennyi idő alatt olvastam el?: x+2 nap (Nem tudom mikor olvastam el az első fejezetet, de utána hosszú időre félre tettem és ritkán olvastam belőle pár oldalt. Viszont, ahogy kb. a harmadáig eljutottam, utána már gyorsan ment.)

Összességében: Nagyon sajnálhattam volna, ha a kezdeti nehézségek után félrerakom a könyvet és úgy döntök, hogy nem olvasom végig. Nagy hatással volt rám, a befejezés után is sokszor lefoglalja a gondolataimat. Tetszik a borító, a kemény kötés és a betű méret is. 

Szép napot!

Marika