Hogy mit írtam volna egy levélben a mostani önmagamnak a középiskolás évek végén? Mit jósoltam volna a jövőmmel kapcsolatban? Azt hiszem valami hasonló dolgot, mint amit most élek át, legalábbis ami a családot illeti, bár az biztos, hogy nem a jelenlegi férjemmel, /aki amúgy a középiskolás plátói szerelmem volt, így elképzelni nem mertem, hogy mi ketten együtt leszünk/ és az is biztos, hogy sokkal hamarabb tettem volna a házasságot és a gyerekvállalást is. De ez egy nagyon érdekes felvetés, hiszen nagyon sokan, nagyon messze kerülnek attól a jövőtől, amit tiniként elképzelnek maguknak. Így van ez Papp Diána legújabb könyvében is.

Fülszöveg:

Zoli egy vidéki kisváros nem túl sikeres moziját vezeti, amely egykor romantikus búvóhelye volt a szerelmeseknek.

Egy nap megtalálja a gimis osztálytársak annak idején rábízott leveleit amelyekben arról írna, hol tartanak majd tizenöt év múlva. Hirtelen feltárul a rég eltemetett múlt.

Vajon mi lett abból a srácból, aki sikeresebb akart lenni híres apjánál? Boldog-e az a lány, aki az érettségi banketten még titkolta pár hetes terhességét? Hová sodorta az élet az osztály zűrös csaját, és legfőképpen, hol lehet Viki, akinek Zoli soha nem merte elmondani, mit érez iránta...

Mintha csak varázsütésre történne, meghívást kap az első osztálytalálkozóra, és Zoli úgy dönt, titokban segíteni fog annak az öt embernek, akikhez még ma is szoros érzelmek fűzik...

Hogy sikerül-e, kiderül a magazinszerkesztő és népszerű regényíró Papp Diána legújabb regényéből, amely az ábrándoktól mentes felnőttkorról, a nosztalgiázásról, a "majdegyszer" helyett a "mostélsz" melletti hajthatatlan kiállásról szól.

A főszereplő Zoli, aki az osztálytársak kisiklott életeinek helyrehozásával próbálja meg a saját problémáinak megoldását elodázni. És ezeknek az életeknek a helyrehozása annyira egyszerűnek tűnik. Vagy tényleg ennyire egyszerű is lenne. Mindenféle kecmec nélkül lemondani egy életről, hogy valóban azt csináljuk, amit szeretnénk? Hogy egy egyszerű beszélgetésnek következtében bevallani, hogy mire vágyuk és aszerint azonnal megváltoztatni az egész életünket? Lehet, hogy tényleg csak mi bonyolítjuk túl a dolgokat a valóságban? 

Az viszont biztos, hogy tele van a könyv "Mi lett volna, ha.." kérdésekkel. Szerettem, hogy közben én is belegondoltam a saját életem "Mi lett volna, ha..." helyzeteimbe, és persze az egyes szereplők helyzetébe is. 

A borítóval engem teljesen megvettek. Nagyon tetszik, hogy keménytáblás és a dizájn is. Jó a betűméret és az illata is. :)

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Oldalszám: 279 oldal

Mennyi idő alatt olvastam el?: kb. 1 hét

Összességében: Tetszett, bár egy kicsit először vontatottnak éreztem, de talán inkább csak nem voltam a karácsonyi nyüzsgésnek köszönhetően ráhangolódva. (Ugyanis akkor olvastam)

Pontozás: 4/5

Szép napot!

Marika

/A könyvet köszönöm az Álomgyár Kiadónak!/ 

Csak egy újabb Tasmina Perry könyv. Ezt természetesen a legjobb értelemben mondom. Nagyon szeretem az írónő stílusát, a történeteit, a benne szereplő karaktereket. Igazán szórakoztató, izgalmas, érzelmes könyvet olvashattam tőle megint.

Fülszöveg:

A legelső csókra mindenki emlékszik- de a legutolsóra?

1961. Rosamund Bailey újságíró, aki készen áll arra, hogy megváltsa a világot. Amikor találkozik Dominic Blake-kel, a városszerte ismert felfedezővel, úgy érzi, rábukkant élete szerelmére. Épp az ölükbe hullik a boldogság, amikor valami borzalmas történik, és az előttük álló jövő szertefoszlik.

2014. Egy múzeum mélyén Abby Gordon levéltáros lélegzetelállító dokumentumra bukkan. A megfakult fényképen egy férfi látható, aki búcsút vesz a nőtől, akit szeret. Abby, hogy feledje szívfájdalmát, a történet megszállottjává válik, pedig akkor még nem sejti, hogy a fotón rögzített pillanat egy más szempontból is rendkívüli titkot rejt.

Tudom, hogy ezt a legtöbb esetben elmondom, de tényleg nagyon szeretem azt, amikor egy történet két szálon fut. Főleg, ha az egyik a jelenben, a másik a múltban, lehetőleg a távoli múltban játszódik. Annyira jól érződik a két kor közötti különbség. 

Természetesen ebben a könyvben is a szerelem az, ami a főszerepet kapja. Az igaz, mindent elsöprő, önzetlen szerelem. Amikor képes vagy saját magad elé helyezni valakit és megtenni mindent, csak hogy Ő boldog legyen. Még akkor is, ha ezzel talán saját magadnak rosszat teszel. Nem hiszek az ilyenben, mert annyiszor bizonyosodott be filmekben, könyvekben, hogy néha ilyenkor nem jót, hanem csak rosszat lehet tenni. Ezekből az önzetlen cselekedetekből jönnek általában a legnagyobb félreértések.  

Nagyon tetszik a borító. Szerintem ahhoz, hogy egy könyvet igenis kézbe vegyél, hogy legalább elolvasd, hogy miről is szól a könyv, kell egy megkapó borító. Én ezt a könyvet a borító alapján akkor is kézbe venném, ha nem olvastam volna még Tasmina Perry könyvet.

Kiadó: 21. század Kiadó

Oldalszám: 439 oldal

Mennyi idő alatt olvastam el: kb. 1 hét

Összegzés: Volt már olyan Tasmina Perry könyv, ami jobban tetszett, de összességében ezt a könyvet is szerettem. Viszont azt is elmondom, hogy anyukámnak, aki még nálam is nagyobb könyvmoly, nem igazán tetszett, végig sem olvasta. Ízlések és pofonok. Meg szerintem hangulat kérdése is, hogy kinek mennyire tetszik egy adott könyv. Éppen ezért a könyvajánlók mellett fontos a megérzéseinkre is hallgatni, ha egy könyvet a kezünkbe veszünk. 

Szép napot!

Marika

/A könyvet köszönöm a 21. század kiadónak./