Nem tudom, hogy létezik-e olyan ember, aki teljesen meg van magával elégedve, de szívesen találkoznék vele. Olyan tudom, hogy van, hogy valaki elfogadja magát olyannak amilyen, mert abban az állapotban voltam már pár éve, de mára az már nagyon távolinak tűnik. Itt most leginkább  a külső vonásokra gondolok, bár a belső tulajdonságokkal való elégedettség is érdekes téma lehet.

Szerintem nem nagyon van olyan nő, aki ha a súlyáról kérdezik azt tudja válaszolni, hogy pont jó értéket mutat a mérleg. Én évek óta szeretnék visszatérni az általam ideálisnak ítélt szintre, de valahogy nagyon nem sikerül. Amikor a férjemmel jöttem össze akkor volt a top formám, legalábbis akkor nagyon jól éreztem magam a bőrömben, de a boldogság rajtam sajnos kilókban is igencsak meglátszik. A szülés után úgy éreztem, hogy pikk pakk lemegy majd az, ami a terhesség alatt feljött, sőt még több is, mert hát egy kisbaba mellett nincs megállás. Minél nagyobb a gyerek annál több mozgással jár a mindennapos felügyelete. Éppen ezért hány átlag anya tudja azt megtenni, hogy miután lerakta este aludni a gyerkőcöt még nekiálljon tornázni, futni, vagy bármi mást mozogni? Lehet, hogy velem van a gond, de nekem általában ez nehezen ment. Voltak hetek, amikor kifejezetten jó volt de mivel hamar vártam változást, ami természetesen nem jött, így gyorsan alábbhagyott a lelkesedésem. 

Idén viszont úgy döntöttem, hogy teszek még egy próbát és beleadok mindent, hogy elérjem a célom. De arra jutottam, hogy ha ez most nem sikerül, akkor taktikát váltok és megpróbálom magam elfogadni olyannak, amilyen vagyok. A végleges célom az, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Nem akarom, hogy innentől kezdve a sanyargatásról szóljon az életem, hogy mindenről le kelljen mondani, vagy, hogy edzőteremben kelljen lennem éjjel-nappal. Egy köztes állapotot tervezek, ahol megfelelő táplálkozás és mozgás kap helyet, de semmit nem akarok túlzásba vinni. Persze tisztában vagyok vele, hogy több energiát kell most az elején befektetni, erre felkészültem. 

Ezzel a bejegyzéssel egy kicsit az a célom, hogy plusz motivációt adjon az, hogy más is tud a terveimről. Hogy ha esetleg elgyengülnék erőt adhasson, hogy milyen jó érzés lesz beszámolni nektek, hogy kiléptem a komfort zónámból és legyőztem önmagam. Remélem, hogy ennek az eredményéről is élvezet lesz beszámolnom. Azt, hogy most mennyiről indulok és milyen is a testem, azt nem mutatnám meg, mert őszintén egy kicsit szégyellem és egyenlőre még nem szívesen vállalnám. De természetesen, ha elérem a kívánt változást, akkor hozok előtte-utána felvételt. Azt viszont mindenképpen elmondom, hogy nem próbálkozok most mindenféle hangzatos és bomba sikert ígérő fogyókúrákkal. Egyszerűen csak megreformálom az étkezésemet. Először is egy méregtelenítő léböjt kúrát tervezek, utána pedig jobban odafigyelek arra, hogy mikor és leginkább, hogy mit eszek. Azért természetesen lesz pár ötlet, termék és módszer, amiket kipróbálok és mutatom majd a tapasztalataimat. És természetesen heti többször fogok mozogni a lehetőségeimhez mérten. Az biztos, hogy nem leszek egy konditerembe járó fitnesz anyuka, ha itthon is tudok mozogni Rubint Réka videóira. :) 

Bízom benne, hogy nem is olyan sokára arról tudok majd itt írni, hogy szeretem önmagam, úgy ahogy vagyok. Hiszen nem ez a legfontosabb? Egy könyvben olvastam egyszer és nagyon megragadt bennem, hogy hogyan várhatjuk el mástól, hogy szépnek, kívánatosnak, szeretnivalónak lásson, ha mi sem érzünk így saját magunk iránt. Ha jobban belegondolunk teljesen logikus, csak sajnos néha nagyon nehéz. Főleg, ha az ember saját magával a legkritikusabb. 

Nincs más hátra, életmódváltásra fel!