Még karácsonyra próbáltam keresni egy új sütemény receptet. Amikor rátaláltam erre a tortára, amiben a férjem két kedvenc édessége egyesül, nem volt kérdés, hogy ezt fogom megcsinálni. Nagyon jól sikerült, így azóta már többször is megcsináltam, most pedig megosztom a receptet, ami alapján csináltam. A receptet a mindmegette.hu oldalon találtam, de egy kicsit alakítottam rajta a mi igényeinkhez.

Hozzávalók:

A mákos gubához:

• 10 db szikkadt kifli
• 1 liter tej
• 10 dkg vaj + 1 ek a kenéshez
• 3 db tojássárgája
• 2 csomag vaníliás cukor
• 10 dkg cukor (vagy nálam ennek megfelelő édesítőszer)
• 15 dkg darált mák
• 5 dkg mazsola
• reszelt citromhéj

A krémhez:

• 4 db tojássárgája
• 1 csomag vaníliás pudingpor
• 10 dkg cukor (vagy ennek megfelelő édesítőszer)
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 kk vaníliaaroma
• 4 dl tej
• 15 dkg vaj

A tetejére:

• 5 dl habtejszín
• 2 csomag habfixáló
• 1-2 evőkanál porcukornak megfelelő édesítőszer
• 1 ek mák a díszítéshez

Elkészítés:

A mákos guba elkészítéséhez a kifliket felkarikázzuk. A tejet összemelegítjük a vajjal, közben a tojások sárgáját elkeverjük az 5 dkg cukorral, vagy annak megfelelő édesítőszerrel, a vaníliás cukorral és a tejes tojáshoz keverjük. Lassú tűzön egy kicsit összefőzzük. Elvileg besűrűsödhet kicsit, nálam ez szinte alig látszott. 

A darált mákhoz citromhéjat és a cukor másik felét keverjük. Egy nagy tálban a kiflikarikákra öntjük a tejet, a mákot és a mazsolát. (Az eredeti recept szerint a felesleges tejet öntsük le, de én hagytam, hogy az egészet beszívják a kiflikarikák. 

Vajjal kikent, vagy sütőpapírral bélelt tepsibe, vagy tortaformába öntjük (én mindegyikkel kipróbáltam, bármelyikkel tökéletes.) Belenyomkodjuk a mákosgubát és 170 fokon kb. 30 percig sütjük.

A madártejes krémhez kikeverjük a cukorral, a vaníliás cukorral, a vanília aromával és a pudingporral a tojássárgákat. Felforraljuk a tejet, egy keveset ebből a tojássárgás krémhez keverünk, aztán az egészet összeöntjük és sűrűre főzzük. Ha kész, langyosra lehűtjük és a vajjal jól kikeverjük. Ezt a krémet kenjük a kihűlt gubára, így néhány órára a hűtőben pihentetjük.

A tejszínhabot felverjük a porcukorral és a habfixálóval. Az ügyesebb kezűek habzsák segítségével feldíszíthetik a tortát, én csak rákentem a tejszínhabot. A díszítése lehet még mák, de utoljára én például csokireszeléket használtam erre.

Mutatós, különleges és nagyon finom sütemény. Próbáljátok ki!

Szép napot!

Marika

A kisfiam és én is nagyon szeretjük a sütőtököt, viszont a férjem nem igazán. Viszont az édességet, süteményt annál inkább, ezért folyamatosan próbálkozok a sütőtök ilyen téren való felhasználásával, hogy ne kettőnknek kelljen egyszerre megenni egy tepsi tököt, hanem mind a hárman tudjuk élvezni.

Most két finomságot is hoztam volna, viszont egyet nem tudok megmutatni, mert mire észbe kaptam, hogy kéne róla fényképet csinálni, már elfogyott. De azért mindenképpen szeretném megosztani mindkettőt, éppen ezért az elsőnek csak a linkjét rakom fel, hogy azért azon elérjétek a receptet.

Jöjjön először az, aminél fényképpel is tudom bizonyítani, hogy valóban kipróbáltam a receptet. :)

Sütőtökös, banános muffin

Az interneten találtam a receptet, de egy kicsit átalakítottam, hogy kicsit diéta barátabb legyen. :) 

Hozzávalók:

• 15 dkg szénhidrát csökkentett sütőliszt (Dia-Wellnes)
• 10 dkg kukoricaliszt
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 15 dkg sütőtökpüré
• 1 db érett banán
• 2 db tojás
• 25 g Negyedannyi-ugyanannyi cukorhelyettesítő (Dia-Wellness)
• őrölt fahéj
• kb. 1 dl kókuszolaj
• fél tábla cukormentes csoki

Külön tálban összekeverjük a nedves hozzávalókat, és a száraz hozzávalókat, majd összekeverjük őket. 

Muffin formába kanalazzuk őket és előmelegített sütőben 20-25 perc alatt készre sütjük. (Én 160 °C-on légkeveréses sütőben 20 percig sütöttem.)

A tetejére sajtkrémet, túrót és cukrot kevertem össze, azzal kentem meg. Nagyon finom lett.

Próbálok jó háziasszony lévén reform megoldásokat keresni a hagyományos ételekre. Nem mindig egyszerű, mert bár meg lehet más módon csinálni őket, de sajnos általában még ha finomak is lesznek, más lesz az ízük. 

Ez a palacsinta viszont teljesen olyan, mint amilyeneket a strandon szoktunk venni. Vékony, kicsit sem száraz és nagyon finom. És ami a legjobb benne, hogy papírvékony, viszont nem szakad sütés közben. Nálam ez a recept a nyerő, az eredeti receptet itt találtam.

Hozzávalók:

• 4 tojás
• kb. 3/4 evőkanál 4x-es édesítő
• pici só
• 2 dl tej (lehet kókusz, vagy bármilyen magtej is)
• 3 db víz
• 18 dkg nyílgyökérliszt
• 3 ek. olvasztott kókuszolaj

A hozzávalókat simára kevertem és palacsintasütőben kisütöttem. Az első előtt raktam a serpenyőbe egy kis kókuszolajat, után viszont egyáltalán nem volt rá szükség, mivel a tésztában lévő tökéletesen elég.

Kb. 20 db palacsinta lesz ebből a mennyiségből. 

Szeretem a gyors főzési megoldásokat. Főleg nyáron nem hiszem, hogy bárki is arra vágyna, hogy órákat töltsön a tűzhely előtt. Erre nagyon jó alternatíva lehet, ha a boltokban kapható zacskós, üveges, dobozos ételeket készítjük el. Nem tudnám elképzelni ezeket minden napra, de természetesen néha az én konyhámban is megjelennek. 

Éppen ezért nagyon örültem, amikor kaptam az üzenetet, hogy részt vehetek a Trnd következő projektjében. Aki még nem hallott róla, ez egy olyan oldal, ahol a regisztrált tagok, különböző termékteszteléseken vehetnek részt. Időszakosan hirdetnek meg projekteket és egy kitöltött kérdőív, illetve a szerencse dönti el, hogy valakit beválogatnak-e vagy sem. 

Most a Knorr új Természetesen Finom! termékeit kóstolhattuk meg. 

"Az új Knorr 100% természetes alapok segítségével gyorsan és könnyedén készíthetünk ízletes ételeket, mindezt 100%-ban természetes összetevőkből." 

Ezt ígéri a csomagban kapott szórólap. Minden bizonnyal a gyors ételek gyártói is kezdik belátni, hogy manapság a tudatos és egészséges táplálkozás egyre több ember számára fontos és ezekkel a termékekkel talán ezt a réteget is fogyasztóik között tudhatják majd. 

4 féle csomag kapható, olyanok, amiket talán minden család rendszeresen szokott otthon elkészíteni. Legalábbis nálunk mindegyik elég sűrűn szerepel a menüben.

Bolognai spagetti alap:

Természetesen szoktam hagyományos módon is elkészíteni, de én a bolognait általában por alappal készítem, mert szeretem azt az ízt, amit ad. Tudom, hogy nem hangzik olyan jól, de szeretem azt a kicsit mű ízt, amit az eredeti Knorr Bolognai spagetti alap nyújt. Ez az új por, viszont már másabb. Ezt bármelyik háziasszony eladhatja a családnak úgy, mintha ő készítette volna. Sokkal enyhébb a fűszerezése, teljesen házi készítésű élményt biztosítva. Ezt talán az összes porra el lehet mondani, de erre a legjellemzőbb. Kipróbáltam makarónival, rizstésztával és azokkal is szuper volt, nem feltétlenül kívánja meg a spagettit, bátran variálható.

Chilis bab alap:

Ehhez az ételhez és sosem szoktam alapot használni, megvan a bevált receptem, ami nem bonyolultabb, vagy hosszadalmasabb az elkészítése. És ennek az alap receptjébe nem írt kukoricát, amit én biztosan nem hagynék ki belőle. Attól még finom és nem úgy gondolom, hogy jó alternatíva lehet az étel kedvelőinek. 

Currys csirke alap:

Csak 1-2 éve kezdtem el curry-t használni, előtte még nem is nagyon kóstoltam. A családom a hagyományosabb ízeket kedveli, talán ezért is hanyagoltam eddig én is. Pár éve a férjem készített nekem először olyan ételt, amiben ez a fűszer szerepelt és nagyon megfogott. Viszont őszintén ez a változat most nekem nem ízlett. Nekem valahogy a mártás íze nem volt az igazi. De hát nem lehet mindig minden ugyanolyan jó mindenkinek. Ez nem az én ízvilágom. 

Tejfölös-gombás csirke alap:

Ez is tipikusan olyan étel, amit nem jutott volna eszembe kész alappal elkészíteni. Valahogy túl házias jellegű nekem. Attól függetlenül ez is nagyon jól eltalált fűszerezéssel bír. És tényleg, ha nem én főztem volna nem biztos, hogy megállapítom, hogy ez egy "gyors étel". 

Ezeknek az alapoknak talán az a legfőbb előnye, hogy biztosra lehet velük menni. Nincs lehetőség a rontásra, hiszen már előre megvan benne a megfelelő fűszerezés, nekünk már csak húst, esetleg zöldséget kell összevágni, párat kavarni, vizet, alapot beleönteni és kész. Nem kell aggódni, hogy finom lesz-e vagy sem, mert már előre lehet tudni rá a választ. Az egyetlen, ami ezt megcáfolhatja az egyéni ízlésvilág. 

Nem mondom, hogy minden napossá kell tenni ezeknek az alapoknak a használatát, de igenis néha mindenki megengedhet magának egy kis pihit és egy tutira finom ételt.

Nagyon szeretem a gabonapelyheket, meg a különböző müzliket és mivel a férjem is, ezért mi elég gyakran szoktunk reggelire vagy vacsorára valamelyik változatát fogyasztani. Viszont, mivel nehéz olyat találni, ami nem tartalmaz cukrot és mostanában talán ezt próbáljuk meg a leginkább hanyagolni, ezért jött az ötlet, hogy miért ne próbálnék meg otthon készíteni. 

Próbáltam olyat találni, amit egyszerűbb, otthon is megtalálható alapanyagokból tudok előállítani. Ez a verzió volt a legszimpatikusabb, bár az állaga sajnos nem lett az igazi. Granola helyett inkább müzlit sikerült csinálnom, de azért én elégedett vagyok a végeredménnyel egyenlőre. Majd próbálkozok tovább hátha a megfelelő állag is összejön. :)

Hozzávalók:

• 200 g zabpehely
• 50 g kókuszolaj
• fél ek négyszeres édesítő
• 1 ek őrölt fahéj
• 2 ek holland kakaópor
• 100 g banánchips
• 50 g napraforgómag
• 0,5 csésze őrölt dió

Először az alapanyagokat a kókuszolajon kicsit összepirítjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsiben 160 fokon 20-25 percig sütjük. A banánchipset és az ízlés szerinti aszalt gyümölcsöt utólag kevertem bele. Lehet, hogy kicsit több folyadék, vagy esetleg méz segített volna a darabosabb állag elérésébe.

Nagyon finom lett.

Sokan félnek az élesztőtől, de én kifejezetten szeretek kelt tésztával dolgozni. Valószínűleg azért, mert általában jól is sikerülnek. Mivel a túrós dolgokat is nagyon kedvelem, ezért amikor rátaláltam erre a receptre, már nagyon vártam, hogy kipróbálhassam. Az ilyen recepteket jobban szeretem akkor kipróbálni, ha ellátogatunk a mamihoz, aki szívesen vállalja Patrik felügyeletét, amíg én a konyhában kísérletezgetek. 

Ez a túrós fonat tényleg nagyon gyorsan, egyszerűen elkészíthető és szuper fincsi lett. Legközelebb biztosan kipróbálom szénhidrátcsökkentett liszttel és más töltelékkel is. 

Hozzávalók:

• 500 g liszt
• 250 ml tej
• 100 g vaj
• 2 evőkanál cukor
• 30 g élesztő
• csipet só

• 500 g túró
• 4 evőkanál cukor
• 1 db tojás

Az élesztőt felfuttatjuk a cukros langyos tejben, majd a liszttel és a vajjal jól összedolgozzuk. Az így kapott tésztát kétfelé osztjuk és mindkét részt kinyújtjuk téglalap alakúra. 

A töltelék hozzávalóit összekeverjük. Ránézésre elharmadoljuk a tésztát a középső sávba tesszük végig egy csíkban a túrót.  Utána a széleit 2 centinként ferdén bevágjuk a töltelékig és felváltva ráhajtogatjuk. Az így kapott rúd két végét jól lenyomkodjuk. A fonatokat 15-20 percig hagyjuk kelni, majd a tepsibe tesszük és pirosra sütjük. 

A kis online naplómmal általánosságban az a célom, hogy megosszam másokkal a különféle tapasztalataimat. Viszont receptek terén azt hiszem, hogy az is motivál, hogy én is megtaláljam őket később. Számos esetben jártam már úgy, hogy kipróbáltam valamit, nagyon jól sikerült, biztos voltam benne, hogy az oldalra, ahol találtam biztos legközelebb is könnyedén ráakadok. Például van egy répatorta, amit még mindig keresek, mert fogalmam sincs honnan vettem az ötletet hozzá.

Szóval itt a legújabb sütemény, amit a Street Kitchen oldalán találtam és amikor megsütöttem szuper végeredmény született. Biztosan meg fogom még ismételni, ugyanis sokkal egyszerűbb, mint amire számítottam. Én úgy gondoltam, hogy egy zserbó elkészítése bonyolult, de egyáltalán nem az. :)

Zserbó

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt (nekem kb. 15-20 dkg teljes kiőrlésű volt)
• 30 dkg vaj
• 10 dkg porcukor
• 1 tojás
• 1 csomag sütőpor
• kb. 1 dl tejföl

• 60 dkg sárgabaracklekvár
• 30 dkg darált dió
• 20 dkg porcukor,

• 3-4 sportszelet
• pici vaj
• pici víz

A lisztet és a sütőport összekeverjük, elmorzsoljuk benne a vajat, hozzáadjuk a porcukrot, a tojást és a tejfölt, majd összedolgozzuk az egészet. Egy lágy, mégis ruganyos tésztát kell kapnunk. Négy felé vesszük az egészet és 20 percig pihentetjük.

Lisztezett deszkán az első tésztát tepsi méretre nyújtjuk és tele is tesszük a sütőpapírral kibélelt tepsibe. Megkenjük a baracklekvár harmadával és megszórjuk a porcukros dió harmadával. Utána még egy réteg tészta, lekvár, dió, aztán még egy és végül az utolsó tészta réteg, amit villával jól megszurkálunk. Sütőbe téve kb. 40 perc alatt megsütjük.

A csokimázhoz a sportszeleteket 1-2 evőkanál vízzel elkeverjük, hagyjuk felolvadni és amikor már majdnem felolvadt, hozzáadunk egy diónyi vajat. (én most 2 sportszeletet használtam hozzá és az nagyon kevésnek bizonyult) A kihűlt zserbóra öntjük és szépen elkenjük rajta.

Legjobb, ha csak másnap tálaljuk, ha kibírjuk addig. :)

Nagyon szeretem a pizzát. Legyen az pizzériából rendelt, otthon készített, mirelit vagy bármilyen. De sajnos, többször fordult már elő, hogy ha ezeket ettem, akkor sajnos másnap nem igazán volt túl jó a pocakom. Most viszont egy olyan megoldást találtam, amivel nem kell félnem semmilyen mellékhatástól. Ráadásul nagyon gyorsan elkészíthető, ennyi idő alatt még a futár sem hozza ki és azt tehetünk rá, amit csak akarunk.

Szeretem Burián Szaffi oldalát és receptjeit. A termékei közül is próbáltam már párat, de azért általában szeretek olyan recepteket kipróbálni, amik nem igényelnek különleges alapanyagokat. A mostani receptet is az ő oldalán találtam. 

Túró alapú pizza

• 250 g túró
• 1 tojás
• 1,5 evőkanál tejföl
• 4 evőkanál zabpehelyliszt (én szénhidrátcsökkentett lisztet használtam)
• oregánó
• só

Nincs más teendő, mint az összetevőket összekeverni, egy sütőpapírral bélelt tepsin elegyengetni, 15 percre betenni a sütőbe kb. 180 °C-ra és elősütni.

Utána jöhetnek a feltétek. Ez lehet bármi. Én most ketchuppal kentem meg, csirkemellsonkát raktam rá, kukoricát, gombát és gazdagon megszórtam sajttal. Ezután következett még 15 perc sütés. És kész. Nagyon finom, egyáltalán nem érezni ki a túró ízét. Nálunk a család nagy kedvence lett. 

Próbáljátok ki! :)

Már hónapok óta vannak olyan gondolataim, amikor azt érzem, hogy rám férne egy kiadós tisztítókúra. Elég sokszor volt indokolatlan teltségérzésem, olyankor úgy érztem magam mint egy lufi. Talán egy picit annak is látom magam. Van némi gyanúm, hogy a szervezetem nem igazán van jó barátságban a gluténnal. Vagyis voltam olyan nem orvosi vizsgálaton még Patrik születése előtt, ami ki is mutatta, de mivel nem vittem túlzásba ezért nem nagyon foglalkoztam vele. Az utóbbi pár hónapban viszont egy kicsit eleresztettem magam és lassan minden étkezéstől rosszul éreztem magam. Így arra jutottam, hogy most valami kicsit drasztikusabb változást szeretnék eszközölni. Azt vettem észre, hogy nekem azok mennek igazán. 

Ezért egy igazi tisztítást kerestem, így akadtam rá erre a léböjt kúrára. Van már tapasztalatom ilyen téren, bár ott egy Candida diétát megalapozva kellett különböző folyadékokat bevinni, de az csak 2-3 napig tartott. Komoly volt az elhatározásom, ezért bíztam benne, hogy az 5 nap sem fog problémát okozni. Főleg, hogy közérzet javítást is reméltem ettől az egésztől. 

Így nézett ki az  napos Fitness program:

• Az első nap: Búzafűlé: Hát én egy kicsit jobbra számítottam. Nekem nem igazán jött be az íze. Nem volt  könnyű az egész üveget meginni. 
• A második nap: Zöldséglé: Nagyon hasonlított a paradicsomlevesre, az állagában is. Finom volt, de kicsit túl erős az utóíze, ami talán zeller volt.
• A harmadik nap: Ananászlé: Ezt a napot vártam a legjobban. Szeretem az ananászlevet és ez pedig egy különösen finom ananászlé volt.
• A negyedik nap: Céklalé: Egy kicsit tartottam tőle, hogy nem lesz finom, de ez is ízlett.
• Az ötödik nap: Sárgarépalé: Egyáltalán nem volt rossz, szimplán sárgarépa íze volt. 

Minden nap csak a meghatározott levet lehetett inni és mellé le volt írva, hogy mennyi rozskenyeret szabad elfogyasztani. Én minden esetben pirítóst csináltam belőle, mert úgy kifejezetten finom volt. 

Azt kell, hogy mondjam, hogy ez a pár nap igazolta azt, amit eddig is tudtam, hogy én szeretek enni. Szeretem az ízeket, a finom ételeket és italokat. Ez az öt nap azért elég hosszú volt. Bár egy kicsit segített, hogy nem végig ugyanazt az italt kellett inni, de néha azért hatalmas önuralomra volt szükségem ahhoz, hogy ne harapjak bele a férjemnek és a kisfiamnak készített ételekbe. Főleg, hogy Patrik nagyon jószívű kisfiú és elég gyakran szeretne minket is megetetni azzal az étellel, amit ő is eszik. Ember legyen a talpán, aki ilyenkor visszautasít egy ártatlan szemű kis tüneményt, főleg, hogy éhes és valami finomságot próbálnak a szájába tuszkolni. Szóval tényleg voltak kemény periódusok. 

De kibírtam. Ami nem volt leírva, de én engedélyeztem magamnak, az majdnem minden nap egy pohár csalán, kamilla, vagy zöld tea volt, mindenféle ízesítés nélkül. Ebben a hidegben nagyon jól esett egy meleg ital. Kicsit olyan főtt étel hatást keltett bennem.

Hát nem tudom, hogy mennyire sikerült valóban méregtelenítenem, mert amit mindenki gondol ilyenkor, hogy természetes velejárójaként majd egyfolytában látogathatjuk a mellékhelyiséget, az nálam teljesen elmaradt. Sőt néha még talán kevesebbet is jártam ki. Az viszont biztos, hogy a haspuffadásom elmúlt. És természetesen kilóktól is szabadultam meg. Szám szerint 3,5 kg ment le. Természetesen ez még édes kevés és őszintén nem kerültem még abba az állapotba, hogy büszkén vállalnám a testem, de mivel azért van látványos változás, ezért mutatom csak meg ezt a képet. 

Arra biztosan jó volt ez az 5 nap, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy van akaraterőm és amit elhatározok, azt véghez is tudom vinni. De őszintén, egyenlőre úgy gondolom, hogy nem valószínű, hogy ezt legközelebb is végigcsinálnám. 

Viszont azóta, hogy ezt befejeztem máshogy étkezek, jobban odafigyelek arra, hogy mikor mit eszek. És egy újabb dolgot próbálok most ki két héten keresztül, de azt hogy mit is pontosan, azt majd később hozom nektek egy új bejegyzésben. :)

Szeretem a sütőtököt és szerencsére Patrik is, viszont a férjem nem igazán. Mivel a szüleim vidéken élnek és termesztenek, ezért tudok tőlük mindig hozni. Természetesen mindig egy egészet meg is sütök egyszerre, viszont azért ahhoz elég nagyok ezek a zöldségek, hogy ketten meg tudjuk enni. Bár Patrik elég rendesen tudja pusztítani cuki "NyamNyam"-ok kíséretében, de találnom kellett valami más lehetőséget, hogy átalakítva a párom is tudjon belőle enni. A kísérlet többszörösen is sikeres volt, eddig két recept is átment a próbán.

Sütőtökös pogácsa

Ezt a receptet a konyhalal.cafeblog.hu oldalon találtam. 

Hozzávalók:

• 45 dkg sütőtökpüré
• 10 dkg vaj
• 1 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 40 dkg liszt
• 1 tk cukor
• 2 ek só

Elkészítés:

Az vajat összemorzsoljuk a liszttel, ebbe beleöntjük a tejben felfuttatott élesztőt és a sütőtökpürét. Összegyúrjuk és 1 órát hagyjuk kelni. 

Ezután lisztezett deszkán kinyújtjuk és 2-3-szor hajtogatjuk. Majd kinyújtjuk ujjnyi vastagra és pogácsaszaggatóval kiszúrjuk. A tetejét felvert tojással megkenjük és magokkal megszórjuk.

180 °C-ra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt megsütjük.

Megjegyzés: A sütőtök édessége miatt szerintem érdemes egy kicsit több sót tenni bele, hogy lehessen érezni rajta. Nekem sajnos inkább sótlan maradt most. 

A tetejét tejjel kentem meg, de a tojást ajánlom, hogy szebb, fényesebb legyen.

A sütőtök ízét egyáltalán nem lehetett érezni, így olyanoknak is lehet adni, akik egyáltalán nem szeretik ezt a zöldséget. Nagyon puha és nagyon ízletes pogácsa lett.

Sütőtökös piskótatekercs:

Ezt a receptet a jadekonyha.blogspot.hu oldalon olvastam.

Hozzávalók:

• 15 dkg liszt
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• 1/2 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál őrölt fahéj
• 1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg
• 1/4 teáskanál só
• 3 tojás
• 18 dkg cukor
• 2,5 dl sütőtökpüré
• 10 dkg durvára vágott dió

Krém:

• 20 dkg krémsajt
• 10 dkg porcukor
• 5 dkg vaj
• 1 teáskanál vaníliakivonat

Egy tálba öntjük a száraz hozzávalókat. Egy másik tálban habosra keverjük az egész tojásokat a cukorral, ezután belekeverjük a sütőtökpürét. Óvatosan hozzákeverjük a lisztes keveréket. Az így kapott piskótaszerű tésztát egy sütőpapírral kibélelt nagyobb tepsibe öntjük és megszórjuk a dióval. 190 °C-ra előmelegített sütőben 13-15 perc alatt készre sütjük.

A megsült tésztát még melegen konyharuha segítségével felcsavarjuk és így kihűtjük.

A krém hozzávalóit habosra keverjük. A kihűlt piskótát kicsavarjuk és megkenjük a krémmel, majd visszacsavarjuk. Szeletelés előtt hagyjuk hűtőben legalább egy órát állni.

Megjegyzés: Én a krémhez most megmaradt mézes krémes krémet használtam és azzal is nagyon finom volt. Ez is bizonyítja, hogy érdemes néha kísérletezni és személyre szabni a recepteket. Én szinte mindig alakítok rajta egy picit, alkalmazkodva a családom ízlésvilágához.